Cipőt a cipőboltból

  Már látom, ennek soha nem lesz vége. A menedzserek "érdekvédelmi" szervezete most azt javasolja, hogy az állami vagy önkormányzati vállatoknál a vezetők fizetésének nagyobb részét - hasonlóan a versenyszférához - a prémiumok tegyék ki. Érdekes megközelités ez, hiszen állami vállalatokat elsősorban

közfeladatok ellátására hoznak létre, szemben a magáncégekkel, amelyek célja a profit szerzés. Az előbbit a szankcionálható adózók kötelező befizetéseiből finanszirozzák, az utóbbiakat pedig magánemberek önkéntes befektetéseiből.

  De nem csak ez a különbség. Egy a műkorcsolya világából vett hasonlattal: akik közfeladat végrehajtására szerződnek, azoknál csak kötelező gyakorlat van, a magánszférában viszont a kötelező is szabadon választott. Az önkormányzati 7-es busznak közlekednie kell akkor is, ha veszteséges, a magántulajdont menedzselő vezetőt viszont azért fizetik, hogy ne ott járjanak a buszaik, ahol szükség van rájuk, hanem ahol ez kifizetődő. Magyarul: az állami szektorban a működtetés elsődleges, a magánszektorban viszont a profit.

  Az állami menedzsment fizetése elsősorban a fentiek miatt, de azért is "kötött", mert a feladat is kötött,

s miután szinte csak a költségcsökkentés irányában van mozgástér, a feladat elvégzésén túli "kreativitás" külön dijazására semmi szükség. (Legalábbis havi kötelező prémiumokra biztosan nem.) Minden benne kell legyen a munkaköri leirásban. Ennek teljesitését ellentételezi a fizetés.

  Persze, ha nem tudunk feltenni új kérdéseket, akkor a válaszok is a régiek maradnak. Mára - néhány kivételtől eltekintve - eltünt a különbség az állami- és magáncégek között, legalábbis a tekintetben, hogy egyiknek sincs "valódi", ha tetszik egyetlen tulajdonosa, csak kezelője. (A felelős pedig a politikus, illetve magáncégnél a menedzser!) Ezt érzékelve és kihasználva jöttek létre - a magánszférában - azok a menedzseri szerződések, amelyek - egyre többször - elszakadva a teljesitménytől, lassan "átalakitják" az egész társadalom szerkezetét. (Amerika "hanyatlásában" ez is vastagon benne van.)

  A meghatározott körök által szorgalmazott "kettős fejés", hogy tudniillik ami a magánszférában működik, miért ne működhetne az állam esetében is, tudatos aránytévesztés. A kérdés az, hogy szükség van-e, és nem csak Magyarországon, egy olyan privilegizált rétegre, amelyik mintegy a politikusok helyett, belépjen a költségvetés elosztórendszerébe, s ezzel kvázi eltörölje a közpénzek és a magánbefektetések  közötti különbséget? Aminek következtében - kontroll és tényleges politikai felelősség nélkül - maga döntse el, hogy mennyit vesz ki a közös kasszából.

  A lent felsorolt "25 legjobban fizetett - amerikai - állami alkalmazotti állás", azon kivül, hogy érdekes,

szerintem tanulságos is. Már ami az arányokat illeti. Csak emlékeztetőnek: az Elnök fizetése 400 ezer dollár/év, a legmagasabb kifizethető menedzseri fizetés pedig 196 700 dollár/év. Még annyi megjegyzek, hogy átlagfizetésekrol van szó és kettő kivételével egyetemi végzettség vagy más speciális diploma (pl. ápolónoi, orvosi műszerész) az alapfeltétel. (A havi keresetre átszámitott összegben 1 dollár=180 Ft.)

  1. Űrhajós, pilóta, repülőmérnök          dollár/év  116 072 (1 741 000 Ft./hó)

  2. Ügyész, ügyvéd                                                 114 240

  3. Pénzügyi menedzser                                          101 022

  4. Mérnök (General)                                              100 051

  5. Közgazdász                                                          94 098

  6. Komputer programozó                                         90 929

  7. Vegyész                                                                89 954

  8. Nyomozó                                                              88 174

  9. Mikrobiológus                                                      87 206

10. Épitészmérnök                                                      85 690

11. Statisztikus                                                            81 524

12. Könyvtáros (Master's degree)                               78 665

13. Könyvelő-könyvvizsgáló                                      78 030

14. Lelkész                                                                  76 511

15. Ökológus                                                               76 511

16. Személyzeti vezető                                               76 503

17. Egészségügyi specialista                                      73 003

18. Légiirányitó                                                          72 049

19. Költségvetési elemző                                            71 267

20. Börtönfelügyelő                                                    67 140

21. Ápolóno                                                                65 345

22. Műszaki mérnök                                                   63 951

23. Határőr                                                                  63 550

24. Orvosi műszerész (technikus)                               59 840

25. Vám és pénzügyőr, biztonsági ellenőr                  59 248

  Az arányok önmagukért beszélnek. A fizetések a versenyszférában elérhetőkhöz képest alacsonynak

mondhatók. De egy civilizált országnak nem is lehet célja saját társadalmi szerkezetének (további) torzitása, pusztán azért, mert körülbelül ötszáz ember úgy gondolja, hogy az igazi fejőstehén, az valójában maga az állam. Ha valami, akkor a havi prémiumok rendszere aztán "ingyenebéd" volna a javából. Különben is! Milyen állami állás az, amelyikben havonta kell premizálni egy menedzsert, hogy egyáltalán elvégezze a munkaköri leirásában meghatározott feladatát? Akit a fizetése, no meg a munkahelye megtartása nem ösztönöz jó munkára, attól el kell köszönni. Csináljon pénzt a versenyszférában! Ha tud! 

  Előljáróban annyit: ha igaz az, amit egy vitaműsorban a jogász Bencze Izabella mondott, hogy tudniillik a magyar állam felosztotta az országot hét régióra és mindegyikben engedélyezné egy Las Vegas-i stilusú kaszinó épitését és működését, akkor otthon valakinek elment a józan esze. Félreértés ne essék, nem arról van szó, hogy Magyarországon ne legyenek ilyesfajta kaszinók! (Nyolc-tiz évvel ezelőtt magam is "közvetitettem" ilyen ajánlatot.) De kezdjük az elején.

  A televizós vitaműsorban elhangzott sukorói telekcsere és az ezzel összefüggo egyéb visszásságokról szóló jogi kifogásokat Bencze Izabella elég közérthetően ismertette. Nem vagyok jogász, ehhez nincs mit hozzátennem. Van azonban néhány dolog, amiről nem esett szó, pedig legalább ennyire fontosak. Mindenekelőtt: aki ezt kitalálta, az valószinűleg arra gondolt, hogy ez a biznisz valami olyasmi lehet, mint

a Burger King vagy a McDonald`s. Engedélyezzük, kinyitják, és kész. A 2-5 ezer szobás, százasztalos,

kétezer feletti számú játékgéppel üzemeltetett Las Vegas-i tipusú kaszinók azonban olyan - többek között, és elsősorban - közbiztonsági és társadalmi problémahalmazt jelentenek, amit úgy tűnik senki sem gondolt végig. Az a tény, hogy az országot mintegy beteritve, hét régióra adják ki engedélyeket, azt jelenti, hogy az ezzel járó problémák egyszerűen kezelhetetlenek lesznek. És nem csak a bűnüldözés, de a társadalmi berendezkedés, ha tetszik, kivánatos modell szempontjából is.

  Nem akarok jósolni, de ha ez megvalósul, abból nagyon nagy baj lesz. Az olasz maffia kis csirketolvajok gyülekezetének fog tünni, ahhoz képest, ami Magyarországra vár. A magyar rendőrség nincs felkészülve ilyen nagyságú feladatok kezelésére! Egyetlen ilyen megakaszinó működése is komoly problémát jelent, éppen ezért nincs is a világon olyan állam, amelyik meg merné kockáztatni, hogy "gondosan" szétszórjon az országban hetet, s ezzel - kvázi - saját maga roppantsa össze saját országa közbiztonságát. 

  Aki egyetlen helyre, Magyarországra szeretné összesöpörni Európa szemetét, az előbb gondoskodjon megfelelő takaritó-személyzetről. Ezt a bizniszt normális államban csak lépcsőzetesen bevezetve, vagyis egyenként és időben eltolva engedélyezik, lehetőleg egyetlen szűk körzetbe szoritva. Aztán az első, majd folyamatosan az utána következők koncessziós diját a rendőrség megerősitésére forditják. ( A műsorban elhangzott 900 millió/év forintot éro működési engedély, egy háromezerötszáz szobával üzemelo hotel és kaszinó esetében, amit még 3 milliárddal meg is támogatnak, (de minek?), kicsit viccesen hangzott, de amig pontos adatokat nem ismerek, addig ezt hagyjuk.) Nem mellékes körülmény az sem, hogy a befektetőnek van-e gyakorlata ilyen méretű kaszinók üzemeltetésében. Továbbá: ezeket többnyire ott engedélyezik, ahol azért magas a munkanélküliségi ráta, mert képzetlen a munkaerő, a hely nem vonz más befektetőket, stb.

  Figyelmeztettek, hogy a műsorvezető a magyar média legendás "smart ass"-e, lehet, ezt nem tudom megitélni, de ez a műsora nézhető, néha érdekes is, szóval lehet, hogy ez csak egy felépitett szerep. Azt viszont biztosan állitom, hogy az "én jártam Vegasban, tudom..." megjegyzése legalábbis csacsiságnak nevezhető. Hogy milyen - úgynevezett - "high-tech"-et látott a vegasi kaszinókban, ahová szerinte már takaritók sem kellenek, fogalmam sincs. Pedig én is "jártam" Vegasban, de pestiesen szólva, "bunkófónnál" magasabb technológiával a közönség által látogatható részen sehol sem találkoztam.(Láttam máshol, elzárt helyen, de ezt aligha mutatták meg a műsorvezetőnek.)

  Ki kell tehát ábránditsam az állitólagos  média-legendát, egy ilyen kaszinó, ahogy Bencze Izabella is jelezte, elsősorban a képzetlen munkaerőre épit. Takaritókra, biztonsági őrökre, éttermi segéd- és betanitott munkásokra, némi gyakorlattal rendelkező felszolgálókra, diszlet-tologatókra, szállitómunkásokra, pénzváltókra, csecsebecse-árusokra, világositókra, betanitott szerelőkre stb., stb. Egy krupié állás betöltéséhez elég az érettségi, közülük - megfelelő gyakorlat esetén - bárkiből válhat felügyelő, de akár műszakmenedzser is. De még ahol valóban "high-tech" van, ott is csak betanitott munkások a kezelők. Röviden: az adminisztráción, a közvetlen menedzsmenten és néhány képzett műszakin kivül, akik az összes dolgozók körülbelül öt százalékát jelentik, egyszerű kiszolgáló személyzetről van szó.

  Belső és kötelező tanfolyamok természetesen vannak, de ezek elsősorban a vendégekkel való kommunikációval kapcsolatosak. Egy kaszinóban - szinte minden állás betöltésénél - a gyakorlati

idő és a megbizhatóság a felvételi kritérium.(Persze a jelszó - bizonyos állásoknál - a "csinos lányok előnyben", ezt kár tagadni.) Mivel Magyarországon nem rendelkeznek túl sokan gyakorlati idővel, ki kell képezni a jövőbeni személyzetet. Ezért hirdetnek a nyitás előtt tanfolyamokat, nem pedig azért, mert olyan magas képzettség szükségeltetik az üzemeltetéshez. Aki járt már Vegasban, könnyen hiheti és mondhatja, hogy az ördögbe, ezek aztán tudnak. Ez igy is van (csak másért és másként), de azért egy szálloda és kaszinó-komplexben Vegasban se gép takarit - legfeljebb géppel takaritanak - és bizony döntő többségük a nyelvet is alig beszélő mexikói.

  A látszattal ellentétben Las Vegasban egyetlen 5 csillagos szálloda létezik, illetve pontositok, mert az is csak a szálló harminc emeletéből kettőn számit annak. Na, az ezen a két emeleten dolgozóknak valóban

többet kell tudniuk, mint egy háziasszonynak. Annyiban legalábbis, hogy hogyan kell szabályosan összehajtogatni egy kéztörlőt és hogyan egy törülközőt. Attól félek, hogy miként a műsorvezető, a koncessziót odaitélők is azon az alapon döntöttek, hogy "jártak" már Vegasban. Az okot tekintve ez nyilván egy naiv feltételezés, de azért én szólok: akit egyszer beengedtek a pilótafülkébe, az ne akarjon már másnap repülőgépet vezetni, mert szinte biztosan le fog zuhanni! (Feltéve, hogy fel tudott szállni.)

  A hét régióba szétszórt kaszinók esetében Magyarország ennél lényegesen több "áldozatot" követelő tragédiára számithat, beleértve az egész magyar társadalom teljes ellehetetlenülését saját hazájában, ha valakik nem gondolják újra - alapvetően a közbiztonság felől közelitve - ezt a problémahalmazt. Good luck!

  Saját érdekek védelmében nem kizáró ok az erős érdekérvényesito képesség. Miért is lenne?!

Azt viszont kicsit sokallom, hogy a menedzseri fizetésekkel és végkielégitésekkel kapcsolatban háromszor

kell összehasonlitani az amerikai béreket a magyarországiakkal, mert minden alkalommal érkezik egy

"válasz", bizonyitandó, hogy az állam Amerikában is igazodik a versenyszférában elérhető jövedelmekhez.

Amiről a menedzserek szócsövei is tudják, hogy nem igaz. Sőt azt is, hogy a magyar társadalmi viszonyok között abszurdum, ha egy személyzeti osztályvezető majdnem annyit keres, mint az amerikai elnök, a 4-es metró első embere pedig háromszor annyit, mint a nyolcszázezer főt foglakoztató amerikai állami posta vezérigazgatója. Hogy a kis iróniával akár közlekedési vállalatnak is nevezhető NASA menedzseréről, vagy az amerikai jegybank elnökéről már ne is beszéljünk, mert az ő fizetésük már majdnem szégyelnivaló, hasonló pozicióban lévő magyar társaikhoz képest.

  Gondoltam ennyi elég, ha nem is a meggyőzéshez, de legalább a belátáshoz, és a könnyebb érthetoség kedvéért megjegyeztem, hogy az állam akár úgy is értelmezheto, mint egy non-profit szervezet. Pár nap múlva már arról olvasok, hogy Amerikában az ilyen szervezeteknél milyen magasak a fizetések. A PHS egészségügyi non-profit szervezet vezére például 3 millió dollárt keres évente. Negyedszer is megismétlem: Amerikában az állami alkalmazottak részére megállapitott bérek maximuma 196 700 dollár/év, körülbelül 3 millió forint/hó. A non-profit szervezetek viszont nem állami cégek, bár a működésük hasonló az államokéhoz. Mégpedig annyiban, hogy - biznisz helyett - mindkettőnek feladatai vannak és nem profitorientáltak. A különbség, hogy  az egyik az adófizetők pénzén végzi a dolgát, a másik adományokból tartja fenn magát. (Köztük állami adományokból is. Mondom is! A példának hozott szervezet vezetője tehát nem állami alkalmazott, soha nem is volt az! Az államnak semmi köze a fizetéséhez!)

  Reméltem, hogy ez lesz az utolsó csúsztatás, de nem igy történt. Egy menedzserek alá hegedülő másik lap, már azt fejtegeti, hogy a BBC is állami cég és bizony az adófizetők pénzéből fizetnek ki horribilis összegeket a menedzsmentnek. Ez ordas csúsztatás! A BBC éves költségvetése 4 milliárd 414 millió 800 ezer font. Ebből 283.6 millió az állami támogatás, vagyis hat és fél százalék. És Anglia imidzse ennyit

- szerintem - bőven megér. A többi az előfizetési dijakból (3.367 milliárd), hirdetésekből (719.6 millió) és egyéb (42.8 millió) forrásokból tevődik össze, csakúgy, mint egykor Magyarországon. De ahogy otthon sem, az előfizetési dijat Angliában sem az adófizetők összesége fizette illetve fizeti, hanem csak azok, akiknek van televiziójuk. (L. Súlyadó. Azok fizetik, akiknek autójuk van.)

  Még ez a két ferdités sem ért volna meg egy újabb cikket, de úgy tűnik, nincs megállás. A New York-i Daily News cikke alapján valaki ismét megpróbálja bebizonyitani, hogy Amerikában az állami alkalmazottak is kaphatnak versenyszférához hasonló béreket. Az újság egy bizonyos Thomas DiNapoli nevű úr korrupciójáról ir, aki New York állam számvevője, és arról, hogy a kétszázezer dollárnyi kenőpénz, az elődje által zsebrevágott 667 260 dollárhoz képest csekélységnek mondható. A menedzserek szócsövében ez már úgy jelenik meg, hogy " a számvevő normál esetben sem keres rosszul, hiszen 667 260

dolláros fizetést kap".

  A kutya fülét kap, nem 667 ezer dollárt, amikor az Obama kap 400 ezret. (Ennyivel korrumpálták az elődjét!) Ne mókázzunk már! New York államban a legmagasabb fizetése Paterson kormányzónak van, 179 000 dollár/év, azaz 2 millió nyolcszázezer forint/hó, aminek tiz százalékáról éppen most mondott le. A többiekét még márciusban befagyasztották. A második legmagasabb bért (178 000 dollár) Larry Schwartz kapja és csak utána következhet DiNapoli, ha ugyan ő következik, ezt azonban már csak egy fizetős adatbázisból tudhatnám meg, de ennyire azért még nem ment el az eszem.

  Mellesleg New York 280 000 alkalmazottjának az átlagos keresete évi 107 000 dollár, de ebben minden benne van, a biztositástól a nyugdijig. Ha ezeket leszámitjuk, akkor az átlagfizetés 69 124 dollár/év bruttó és ez felháboritó, irja ugyanaz az újság, amelyikből a fenti szerző - remélhetőleg véletlenül - félreforditott. Nem szeretnék senkit sem "idegesiteni", de ha már a múltkor a zéró toleranciáról irtam, megjegyzem: az államnak 164 000 dollárjába kerülnek a rendőrök, fejenként. Ez levonva a levonandókat és a speciális költségeket, hasonló bruttó fizetést jelent, mint a fent emlitett átlagos 69 ezer.

  Abba kellene már hagyni ezt a játékot, mert semmi szükség az "érdekvédo" csúsztatásokra. Magyarország

nem Amerika, és mindenki tudja, előbb-utóbb minden balhé lecseng, hogy azután más formában, de minden maradjon úgy, ahogy eddig volt. Történt ugyan egy lépés - törvényjavaslat formájában -  az állami cégeknél kifizethető menedzseri bérek "arányositására", de az a társadalmi modell, ami a vadkapitalizmus nyolcéves épitgetése következtében kialakult, már nehezen visszaforditható. De ami nehéz, az nem lehetetlen.

  Álmomban megjelent egy közgazdász és elmagyarázta, hogyan létezik az, hogy egy részvény ára tiz órakkor - mondjuk - száz forint, tiz óra öt perckor viszont már száztiz és a nap folyamán ez még hússzor

változhat, pluszban és minuszban egyaránt. Már majdnem megértettem, hogy bár a tőzsde a tulajdonosok piaca, itt is elsősorban a kereslet-kinálat szabályozza az árakat, de felriadtam. Azóta is azon töprengek,

van-e valami kapcsolat egy konkrét vállalat (részvényeinek) ára és a tényleges teljesitménye között?

Tudniillik bármit is állitson elő, a cég belső feltételei aligha változnak percenként. A vállalat ugyanott van, ahol volt, ugyanazt csinálja, mint öt perccel azelőtt, stb. Ha perceken belül valami változhat, az csak a külső feltételrendszer lehet. A kérdés most már az, létezhet-e ilyen, pozitiv-negativ tartományba kényszeritő, hosszú éveken át - és naponta többször - tartó változás?

  A lényeg a "cipőt a cipőboltból" szlogenig egyszerűsitve a következőképpen irható le. Veszek egy cipőt. Kapok róla egy számlát. A számlát eladom valakinek. Az eladja másnak. És igy tovább, amig a világ a világ, miközben a cipőt - a suszteren kivül - senki sem látta, minek is, hiszen kit érdekel itt a cipő? Az üzlet szempontjából legfeljebb a leirása érdekes, hogy tudniillik bőr vagy sem, stb. Az értékesitendo áru ugyanis most már maga a számla lett.

  Két árunk van tehát. Egy konkrét, konkrét árral. Ez a cipő. Egy virtuális, állandóan változó árral. Ez a számla. Miután a változó ár a változó körülmények függvénye, legalábbis elvileg, két dolgot tehetünk. Ha van elég tőkénk, kivárjuk a kedvező körülményt és értékesitjük a számlát, vagy megpróbáljuk befolyásolni, ha tetszik manipulálni a körülményeket. A lényeg: az, hogy a "szárnyaló tőzsde" élénkiti a gazdaságot, ma már nem több mesénél. Ez éppenséggel forditva van. Itt történik meg a pénz kivonása a reálgazdaságból, ami tévedések elkerülése végett, soha nem kerül vissza a termelő vállalathoz.

  Ha egy cég részvényeinek az ára emelkedik, akkor két féle módon juthat fejlesztési pénzekhez: kölcsön útján vagy a saját tulajdonának (részvényeinek) az értékesitésével. A tőzsde szerepe tehát nem több és nem kevesebb, mint hogy a jól működő cégektől átcsoportositsa azt a hasznot, amit még meg sem termeltek, vagy magát a tulajdonjogot, a tőketulajdonosokhoz. (Ez szoritja le a béreket is.) Korlátozott nagyságú piaci keretek között (kétpólusú világrend) ezt régen még visszaforgatták a reálgazdaságba, mivel mást nem is tehettek vele. Ebből következett aztán az áruk túltermelése, hiszen a fogyasztás bővitésének határai voltak. Ezen ugyan - időszakosan - még segitett a kreditkártyák bevezetése, de a problémát nem oldotta meg.

  Ahhoz, hogy ez a biznisz fenntartható legyen, az egyik alapfeltétel, hogy a tőzsde összességében és folyamatában emelkedő tendenciát mutasson. Ez viszont csak akkor lehetséges, ha állandóan új cégek lépnek be a virtuális rendszerbe. (Ez kényszeritette ki a kelet-európai, oroszországi, kinai nyitást.) Sokan hiszik, hogy a tőzsdén keletkező haszon az tulajdonképpen azé a cégé, amelyiknek a részvényei emelkedtek. A valóság: a kibocsátás napján beszedett pénzen kivül, a vállalatnak többé egyetlen huncut garas sem üti a markát, hiába ér majd tizszer annyit a részvénye, mint az eladáskor.

  Felmerül a kérdés, megfelelő nagyságú tőke birtoklása esetén egyáltalán érdemes-e a reálgazdaságba pénzt fektetni, legyen az akár bank, akár magánszemély? Csak ott és akkor, ahol és amikor a megtérülés gyorsasága legalábbis vetekszik a virtuális piacon elérhető nyereséggel. (Ezért gondolják egyesek, hogy az alacsony munkabér, a versenyképesség alfája és omegája, a skandinávok meg hülyék.)

  A műholdakon és drótokon utaztatott pénz - megkerülve a földet - huszonnégy óra alatt nagyobb haszonnal kecsegtet, mint amibe egy cipőgyár alapitása kerülne. S miután a virtuális pénzből csinált valóságos pénzhalmazt "nincs értelme", de mennyiségénél fogva nem is lehet teljes egészében visszaforgatni a reálgazdaságba, legalábbis helyben nem, szükségszerűen ki kellett alakulnia a (pénz)túltermelési válságnak. A pénz egy részét ugyan felszivta Kelet-Európa, Kina, India és Oroszország, tekintélyes hányada viszont továbbra is a virtuális mezőben forgott, de az nyilvánvaló, hogy bár még hátra van Afrika, Közép- és Dél-Amerika, ez egy véges rendszer. Az eddig létező legnagyobb, és működő(!), virtualitásból realitásba forditható piramisjáték.

  Olyan, amelyik egy szűk réteg számára lehetővé teszi a valódi értékek felvásárlását a kvázi "később belépőktől", maguktól az értéket termelőktől. A tőzsde napi emelkedésének vagy csökkenésének a gazdaság működése szempontjából nincs jelentősége. Az ezzel ellenkező mantra lényege az, hogy elhiggyük, ha a milliárdosainknak jól megy, akkor az jó mindenkinek. (L. lecsorgás-elmélet) Részvényt venni, főleg akkor van értelme, amikor a gazdaság jól működik, de a gazdaság nem azért működik jól, mert a tőzsdén ma több részvényt cserélt gazdát, mint tegnap.

  Mondhatnánk azt is, hogy a tőzsde egy olyan rulett, amit a kaszinók tulajdonosai játszanak - egy reflektorral megvilágitott - külön asztalnál, a vendégektől elnyert pénzen. Ezen - elvileg - csak akkor veszithet valaki, ha a kaszinó kiürül, a játékot azonban "virtuális" zsetonokkal, de folytatják. Mondom, elvileg. Mert ezeket a zsetonokat a gyakorlatban - az adófizetők pénzén - felvásárolja az állam. Ügyes!

  Hogy ez hány karú rabló, azt talán csak egy, a menedzserek szócsövének számitó lap tudja megmondani.

És meg is fogja! Ez pedig úgy fog szólni, hogy az élet nem habostorta. Nektek!

  Ha mogyoróval fizetsz, majmokat kapsz, idézi az amerikai mondást egy fejvadász cég vezetője az

állami vállalatok vezetőinek bérezésével kapcsolatban. Nem szeretnék életem végéig ugyanazzal a

témával foglalkozni, de úgy tűnik, valakik nem értik vagy nem akarják érteni, hogy közpénzekből,

civilizált országban nem szoktak a versenyszférához hasonló fizetéseket osztogatni. Az  első számú felelős ugyanis a (kinevező) politikus/ok/, az esetleges veszteséget pedig az adófizetők állják. Hol itt a biznisz, hiszen az adó nem önkéntes befizetés, hanem szankcionálható kötelezettség?!

  Álságos az az érvelés, hogy ha az állami cégek menedzserei jól dolgoznak, akkor - úgymond -

meg kell őket fizetni. Aki nem dolgozik jól, attól például Amerikában, elköszönnek. Adófizetők pénzén nem igazodunk a versenyszférához. Az állam ugyanis non-profit szervezet, ha igy érthetobb azoknak, akiket csak a biznisz érdekel. Az üzleti életben elérhető jövedelmeket azok érdemlik meg, ha megérdemlik, akik a magánszférában dolgoznak és magánemberek - saját akaratukból - befektetett pénzével gazdálkodnak. És akkor még nem beszéltünk arról, hogy a menedzseri fizetések nagysága, egy társadalompolitikai koncepció tükröződése is. Pedig ez a lényeg!

  Nem tudom még hányszor és hány példát kell hoznom, vagy talán - az előző cikkeimben - nem fogalmaztam elég világosan, de a szociális gondoskodásáról nem különösebben elhiresült Egyesült Államokban létezik egy törvényben szabályozott fizetési plafon, az állami cégeknél kifizethető bérekre.

196 700 dollárnál egyetlen állami cég sem fizethet többet egy alkalmazottnak. Se Karajannak, se az új Teller Edének, senkinek! És még ez sincs nyolcszorosa az amerikai átlagfizetésnek. Ezzel szemben a "nagy projekt", a 4-es metró első embere körülbelül ötvenszer keres többet, mint a magyar átlag. Ez aligha nevezhető normálisnak.

  Amúgy sem értem, hogy mire ez a vehemens hülyézés és majmozás. Az amerikai posta (USPS) is elüzemelget valahogy, nem is akárhogy, pedig állami cég, méghozzá - a csomagszállitásban például - konkurenciával, és nem is eggyel! S ha már itt tartok: a vezérigazgató (Postmaster General) éves fizetése 161 200 dollár, azaz 30 millió 200 ezer Ft./év, vagyis 2.5 millió forint/hó! S hogy a 4-es metróval és más magyar vállalatokkal való összehasonlitás plasztikus legyen: a cég jellemzői a következők. Még egyszer, állami vállalatról van szó!

  A Hoover 500-as listán, ami a bevételek alapján rangsorol, az USPS a 14. legnagyobb amerikai cég.

A J.P. Morgan Chase & Co. a tizenötödik, s hogy egy  másik ismert nevet is emlitsek, a Microsoft a 92.

A posta éves forgalma: 64.5 milliárd dollár. (Ez jóval több, mint a teljes évi magyar költségvetés.)

A "hülyék-majmok" vezette USPS-nél dolgozók létszáma 800 ezer fő! (Nagyjából annyi, mint Pécs, Debrecen, Miskolc, Győr és Szeged összlakossága.) E tekintetben Amerika második legnagyobb vállalatáról beszélünk, beleértve a magánszektort is.

  Ha egy, a teljes BKV-nál hatvanszor nagyobb cégnél - Amerikában! - havonta két és félmillió forint

az első ember fizetése, akkor a tizmilliós Magyarországon, hogyan kereshet valaki egyetlen

projekt vezetőjeként, több mint háromszor annyit, miközben az értékarányos felelősség, négy százaléka sincs annak, amennyi forgalmat az USPS évente(!) produkál. Hát álljon már meg a menet! Milyen

társadalmi modell ez?!

  Ki és mit akar üzenni ezekkel a - kötelező prémiumokkal, végkielégitésekkel, ajándék autókkal, lakásra felvett kölcsönök elengedésével, titokpénzekkel még meg is fejelt - jövedelmekkel? Miből gondolják egyesek, hogy csak az lehet okos, akit egyedül és kizárólag a pénz érdekel. Nem lehet, hogy valaki inkább a Magyar Posta vezérigazgatója szeretne lenni, egymillióért, mint a Bilifül Kft. vezetője tizmillióért? Zárójelben jegyzem meg: húsz évvel ezelőtt Amerikában a siker mércéje a pénz volt, ma, akinek pénze van, az a sikeres. És már most is érzékelheto, hogy ez a "szemléletváltás" - többek között, de nem utolsó sorban - hová vezetett és főként hová vezet majd a nem is oly` távoli jövőben.

  E rövid kitérő után, szögezzük le: hogy az adófizetők pénzével mi történjen és milyen arányban részesedjen belőle bárki is, arról az ezért elsősorban felelősséget viselő  politikusoknak kell dönteniük, nem pedig a piacnak! Lehet, hogy a metró épitése olyan különleges tudást és képességet igényel, amivel nem mindenki rendelkezik. De Amerikában az ilyen esetekre vonatkozó különleges(!) besorolás szerint,

még a "nagy projekt" vezetője sem kaphatna több fizetést, (de még - ha élne - az Einstein se), mint

min. 117 787, max. 177 000 dollárt/év. Ez utóbbi 2 millió 760 ezer forint/hó. Ebből azért egész jól el lehet éldegélni, még a minimálbér megadóztatásán töprengő "zsenik" Magyarországán is.

  Sokadszorra mondom: ha a kapitalista USA, mint állam, képes volt embert küldeni a Holdra, a szocialista Szovjetunió pedig végre tudott hajtani néhány atomrobbantást, akkor talán Magyarországtól is elvárható, hogy megbirkózzon egy olyan emberfeletti feladattal, mint mondjuk annak ellenőrzése, hogy egy kórházban valakinek a tyúkszemével babráltak, vagy kétszer műtötték, agytumorral. Ehhez nem kell a köz befizetéseiből profitot kivonó magánbiztositó. Egy demokratikus állam működése nem az üzleti alapú, hanem a párt alapú versenyen nyugszik. A kettőt ne keverjük össze! Ahogy a magánszférában elérhető jövedelmeket sem az állami fizetésekkel.
  A közszolgálati televizió tudósitója úgy búcsúzik a nézőktől, hogy Amerikában az átlagfizetéseknél  két-háromszázszor nagyobb bérek sem ritkák. Azt már elfelejti hozzátenni, hogy nem az állami cégeknél, hanem a magántulajdonú társaságoknál. (Nyolc órát piszmogtam vele, de még tizszeresét meghaladókat se találtam.) Aztán pénzügyekkel foglalkozó szaklapban olvasom, hogy az MNB elnöke mennyit keres, az összehasonlitási alap pedig Európa két csaknem legnagyobb - német és angol - cégének, én úgy tudom magáncégének, vezérigazgatója. (Nem találtam adatot arra vonatkozóan, hogy e két vállalat - Reckitt Benckiser, Siemens - állami tulajdonban volna.) Hogy akkor mire jó ez? Kisebbiteni a közpénzekből folyósitott mesés jövedelmek okozta felháborodást.
  Azt is hallhattuk, méghozzá parlamenti képviselőknek előadva, és tudtommal senki sem kérte ki magának
ezt a kapitális csacsiságot, hogy ha az állam nem biztositja a versenyszférában alkalmazott menedzseri jövedelmeket, akkor csak hülyéket tudnak majd alkalmazni. Ha ez nem csak Magyarországra és a BKV-ra igaz, akkor - ezek szerint - az Egyesült Államoknak már régen össze kellett volna omlania, itt ugyanis már több, mint kétszáz éve, a mai napig, ilyen "hülyék" vezetik az állami cégeket, többek között a tömegközlekedési vállalatokat is. Elismerem, ha okosak lettek volna, akkor - mondjuk - nem New Yorkban furkálnak alagútat a metrónak, hanem Budapesten, kétszer annyiért! De hát, mint tudjuk, ezek hülyék.
  Itt jegyzem meg, hogy például a NASA-nál kifizethető - törvényben szabályozott - legmagasabb menedzseri alapbér öt fokozatának minimuma 143 500, a legmagasabb pedig 196 700 dollár. Az értelemszeruen állami tulajdonban lévő cégnek mellesleg 17 000 dolgozója van, a 2010-re tervezett éves költségvetése pedig  18 milliárd 686 millió dollár. A húsz éve készülő "nagy projekt", a négyes metró legfőbb vezetőjének alapbére 8 millió forint/hó. Ez átszámolva - mai áron - jóval meghaladja az évi 500 ezer dollárt. No comment.
  A fentiek után megjelenik az interneten egy térkép, amely azt hivatott bizonyitani, hogy "Nem vagyunk banánköztársaság". A jövedelmi különbségeket mérni hivatott, úgynevezett Gini indexről van szó.
E szerint Magyarországon, hasonlóan a legtöbb európai államhoz, a jövedelmek közötti különbségek világviszonylatban is a legkisebbek közé számitanak. Hogy ezen a BKV-féle ügyek javitanak-e vagy rontanak, azt az olvasó fantáziájára bizom, bár én - igy önmagában, itt és most, méghozzá azt bizonyitandó, hogy a magyar állami cégeknél a menedzseri fizetések normálisak - ezt az indexet enyhén szólva  félrevezetőnek tartom. Mondhatnám, csúsztatni "csak pontosan és szépen", de mivel itt tényekről van szó, legyünk óvatosak. A térképes "statisztikát" közlő internetes lap annyit tart érdemesnek megjegyezni, hogy mig Magyarország a legkisebb jövedelmi különbséget felmutató államokhoz tartozik, addig például az USA Oroszországgal került egy csoportba, a mögöttünk lévő másodikba. Azt sugallva ezzel, hogy nincs itt semmi baj, ebben jobbak vagyunk, mint Amerika.
  Nem árt tehát, ha a teljesség igénye nélkül néhány más országot is felsorolunk azok közül, amelyek
- Magyarországgal együtt - a legkisebb különbséget felmutató államok közé tartoznak. Ilyenek például Svédország, Banglades, Luxemburg, Etiópia, Dánia, Laosz. Ha ez mond valakinek valamit, különös tekintettel a magyar állami vállatok vezetőinek - a normálistól igencsak távol álló - fizetésével kapcsolatban, annak gratulálok. De nézzük a második legjobb csoportot, amelyikbe az Egyesült Államok tartozik. A már emlitett Oroszország mellett itt található még, Üzbegisztán, Burkina Faso, Mali, Nigéria és Guinea.
  Nem tudom mit gondolnak azok, akik ezt a "játékot" vezénylik, hacsak nem azt, hogy akiből nem lett menedzser egy állami cégnél, az úgyis mind hülye. Egyébként lehet, hogy  igy is van, hiszen ki tudja hányan retteghetnek otthon a paplan alatt, attól való beteges félelmükben, hogy ezek a fiúk a végén még elmennek a magánszférába, ha nem fizetik meg őket. Oszt akkor nézhetünk, mint a hülyegyerek amerikai vezérigazgató a postásbiciklire.
 

  Érdekes  cikket  olvasok. A  szerző  azzal  inditja  nagylélegzetű   irását, hogy  "...  a  kérdésre, hogy  a  rendelkezés  alapján  tartható-e  ma  Magyarországon  neonáci  demonstráció,  a  Magyar  Helsinki  Bizottság  válasza  egyértelmű  nem." Majd  azzal  fejezi  be, hogy  - a  jelenlegi  törvények  szerint -betiltani  viszont  nem  lehet! Nem  teljesen  világos, hogy  akkor  most  az  MHB  szerint  tartható  ilyen  tüntetés  vagy  nem? ( Mint  ahogy  ezt  egy  megelőző  közleményükből  tudjuk, tartható  csak  fel  kell
oszlatni!)
  A  szándékot, ha  tetszik  aggódást  a  jogállamért, érteni  vélem, az  érvelés  azonban  sántit.
Az  alapja  ugyanis  az, hogy  idézem:  A  gyülekezési  törvény  2.§ (3)  bekezdése  szerint   "a  gyülekezési  jog  gyakorlása  /..... /  nem  járhat  mások  jogainak  és  szabadságának  sérelmével."
Itt  mindenekelőtt  fel  kell  tennünk  azt  a  kérdést, hogy  létezhet-e  olyan  tüntetés, amelyik  nem  jár 
mások  jogainak  vagy  szabadságának  a  sérelmével? De  rögtön  meg  is  válaszolhatjuk, olyan
demonstráció, amelyik  senkinek  semmilyen  jogát  vagy  szabadságát  sem  sérti, az  mind  elméletileg, mind  gyakorlatilag  kizárt. A  kérdés  csupán  az, hogy  milyen  "szintű"  jogát  vagy  milyen  szabadságát  sérti. ( Aki  például  aludni  szeretne, de  a  kiabáló  tömegtől  nem  tud, annak  sérül  a  pihenéshez  való  joga. Aki  közlekedni  akar, de  a  felvonulóktól  nem  tud, azt  korlátozzák  a  mozgásában. És  sorolhatnám.) Az  azonos  "szintű", vagyis  a  gyülekezéshez  való  jogát, vagy  a  szólásszabadság  jogát  azonban  egész  biztosan  senkinek  sem  sérti, mégpedig  azon  az  alapon  nem, hogy  mindenkinek  ugyanolyan  joga  van, mint  aki  éppen  akkor  "sért". A  következtetés  egyértelmű, ha  a  "sértések"  és  a  "sérelmek"  között  nincs  hierarchia, akkor  a  törvény  értelmezhetetlen. (Ti. ebben  az  esetben  minden  demonstrációt  automatikusan  be  kellene  tiltani. Ez  nyilvánvalóan  teljes  képtelenség. Maradna  még  egy  "választás", hogy   akkor  inkább  engedélyezzük  mindegyiket, ez  esetben  viszont  a  "mások  jogainak  és  szabadságának  sérelme"  kitételnek  semmi  értelme  /és  keresnivalója/  a  törvényben. Márpedig  benne  van, ami  egyúttal  azt  is  jelenti, hogy  a  jogalkotó  egyik  "irányban"  sem  gondolja  abszolútnak  a  jogot, röviden: elfogadja  a  "sérelmek"  hiearchiáját  és  a  megitéléstől  teszi  függővé  a  tiltást. Ennek  alapja  pedig  nem  lehet  más, mint  a  társadalmi  közmegegyezés.)
  "Alapjogok  feszülnek  itt  egymásnak  - a   gyülekezési -  és  véleménynyilvánitási  jog  egyfelől, a  nácik  által  megsemmisitendőnek  gondolt  kisebbségek  tagjainak  emberi  méltósághoz  való  joga  másfelől
(amelybe  a  félelem  nélküli  élethez  való  jog  is  beletartozik.)"- irja  a  szerző. A  gyülekezési-  és
véleménynyilvánitási  jogról  fenn  már  megállapitottuk, hogy  nem  abszolút, magyarul  korlátozható. 
Az  emberi  méltósághoz  és  a  félelem  nélküli  élethez  való  jog  fogalma  kissé  bonyolultabb, éppen  ezért  nincs  is  - sehol  a  világon -  egyértelmű  definiciója. Azt, hogy  ki  mitől  fél(het), aligha  lehet  tételesen  felsorolni. ( Ez  tehát  szintén  /jog/értelmezés  kérdése.) Az  emberi  méltósághoz  való  jog  megitéléséről  nem  is  beszélve. Egy  nem  teljesen  idevágó  példával  élve, Kambodzsában  betiltották  a  "Miss  Taposóakna"  szépségkirálynő  választást, arra  hivatkozva, hogy  az  "sérti  a  mozgáskorlátozottak  méltóságát", miközben  a  betiltással  maga  az  Aknák  Áldozatainak  Szövetsége, sőt,  a  Mozgáskorlátozottak  Egyesülete  sem  értett  egyet. (Orbán  hatalomra  jutásától  állitólag  százezrek  félnek, de  ezen  az  alapon  betiltani  egy  a  volt  miniszterelnök  melletti  demonstrációt  - felteszem -  a  szerző  szerint  se  lehet.)
  Az  emberi  méltóság  és  a  félelem  nélkülliség  tehát  olyan  általános  fogalom, ami  csak  konkrét  eset  kapcsán  "értelmezheto", a  jogra  "leforditott"  jelentése  ezért  nem  is  alapulhat  máson, mint  (szintén)  társadalmi  közmegegyezésen. Ilyen   - vagy  inkább  ehhez  hasonló -  közmegegyezés  volt  a  mai  magyar  társadalomban  arról, hogy   a  Rudolf  Hess  emlékére  rendezett  felvonulást  be  kell  tiltani. Mi  sem  bizonyitja  ezt  szemléletesebben, mint  hogy  ezzel  minden  parlamenti  párt  egyetértett.
  A  kérdés  tehát  nem  az, hogy   a  rendőrség  hány  különböző   - tételesen  és  jogszabályban -  rögzitett  okra  hivatkozva  nem  engedélyezhet  egy  demonstrációt. ( Volt  idő, amikor  a  terrorizmusról  egyetlen  törvény  sem  rendelkezett, igy  aztán   - jobb  hiján -  gyilkosság  vagy  gyilkossági  kisérlet  miatt  itélték  el  az  elkövetőket. Pedig  a  két  cselekmény  aligha  mosható  össze. ) Hanem  az, hogy   ha  egy  adott  demonstráció  megtartása  veszélyeztet(het)i  a  társadalom  demokratikus  működését, akkor  azt  be  kell-e  tiltani  vagy  sem? Bár  a  "fogalommal"  ugyanaz  a  probléma, mint  az  "emberi  méltóság"  esetében, ha  ebben  közmegegyezés  van, hogy  ti.  igen, akkor  azt  sem  a  magyar  állam, sem  annak  rendőrsége  nem  hagyhatja  figyelmen  kivül. Jogvédők  persze  figyelmen  kivül  hagyhatják, még  azt  sem  állitom, hogy  oktalanul  teszik, de  vannak  esetek, amikor  jobb  hallgatni. (Németországban, ahol  nincs  halálbüntetés, egy  a  legszigorúbb  és  legbiztonságosabb  börtönben  őrzött  terrorista  állitólag  tarkón  lőtte  saját  magát. A  veszély  itt  az  volt, hogy  a  kiszabaditását  - feltehetőleg -  további  túszejtésekkel  próbálják  meg  elérni  a  még  szabadlábon  lévő  társak. Nem  ragozom, mindenki  ismeri  az  esetet, de  hogy  Németország  demokratikus  ország  ma  is, azt  nem  lehet  kétségbe  vonni!)
De  tovább  megyek! A  konkrét  esetben  figyelmen  kivül  hagyható  volt-e  - például -  Magyarország  nemzeti  érdeke? A  könnyebb  megértés  kedvéért  vegyünk  egy  extrém  példát. Afganisztáni  talibánok  ötezer  fős  tömege  érkezik  Magyarországra, hogy  gyakorolja  szabadságjogait  és  szabadon  kifejthesse  véleményét. Egyéb  veszélyekről  nem  szólva, engedélyezni  kell  ezt  a  tüntetést  vagy  be  kell  tiltani?
Ha  jól  értem  a  szerző  jogi  okfejtését  akkor  nem  kell  engedélyezni, illetve  igen, csak   fel  kell  oszlatni! Ez  nonszensz. A  világon  egyetlen  jogállam  sem  "gondolkodik"  ilyen  logika  mentén, ha  tetszik  egyetlen  állam  sem  fordul  szembe  saját  érdekeivel  pusztán  azért, mert  az  adott  eset  - betűről  betűre -  nem  illeszkedik  a  tételes  jog  előirásaihoz.
  Persze  értem  én  az  aggályokat, ha  egy  demonstrációt  nem  létező  jogszabályra  hivatkozva  tiltanak  be, vagy  még  csak  jogi  hivatkozás  sincs, akkor  ez  bármikor  megismétlődhet. Hivatkozási  alap  azonban  van  és  ez  minden  országban  - talán  az  Egyesült  Államok  az  egyetlen  kivétel, az  is  csak  a  tüntetésekkel  kapcsolatban -  legalább  olyan  súllyal  esik  latba, mint  maga  a  törvény  "betűje".
( Mert  a  törvénynek  szelleme  is  van, egy  országnak  meg  érdekei  is  vannak. ) Ez  pedig  az, amikor  valami  súlyosan  veszélyezteti  az  ország  demokratikus  működését. Ha  egy  Rudolf  Hess  melletti  tüntetést  összehasonlitunk  egy  televizió  vagy  rádió  elnökének  leváltásával, ami  mint  tudjuk, olyan  nagy  veszély  volt, hogy  bejárta  a  világsajtót, akkor  - gondolom -  az  vitán  felül  kell  álljon, hogy  egy  nyiltan  felvállalt  náci  felvonulás, legalább  ilyen  súlyos  veszély. Példákat  sorolhatnék  napestig. A  lényeg  mégis  az, hogy  egy  demokratikusan  működő  jogállamban  egyetlen  kormánynak  sincs  jogositványa  arra, hogy  a  törvényes  kereteken  túllépve "meghatározza", mikor  tiltható  be  egy  tüntetés  vagy  mikor  nem, ki  a  náci, horthysta, nyilas, fasiszta, rasszista  és  ki  nem, mitől  kell  félni  és  mitől  nem, milyen  zászlóval  lehet  felvonulni  és  milyennel  nem, stb.
  Egyetlen  esetet  kivéve, amikor  a  döntés  mögött  társadalmi  közmegegyezés  van, és/vagy   az  állam  demokratikus  működése  kerül(het)  veszélybe. ( Maga  a  német  Alkotmánybiróság, néhány  évvel  ezelőtt  még  azon  az  állásponton  volt, hogy  a  neonácik  felvonulhatnak. Ma  az  ellenkező  értelmezés  van  érvényben.  Nem  állitom, hogy  ez  utóbbival  nem  lehet  visszaélni /L. Szlovákia/, de  olyan  törvényt  alkotni, ami  abszolút  értelemben  kizárja  az  értelmezés  szükségességét, még  a  világon  senkinek  és  sehol  sem  sikerült. Többek  között  ezért  léteznek  - és  többszintűek -  a  biróságok, hiszen  ellenkező  esetben  az  ügyészség  is  hozhatna  itéletet.) Ezt  viszont  a  rendőrség  nem  hagyhatja  figyelmen  kivül. Semmi  szükség  tehát  arra, hogy  a  már  meglévő  törvényeinket, bármelyik  társadalmi  csoport  - kisebbségi  vagy  többségi -  véleményéhez  vagy   azok  napi   politikai  érdekeihez  igazitsuk.
Mert  ennél  nagyobb  veszély  a  demokráciát  sehol  sem  fenyegetheti.

  E  rövid  eszmefuttatás  után  került   elém  egy  másik  cikk, amelynek  lényege, hogy  egy  szabad  országban  a  gyülekezési  jog  a  (német)  nácikat  is  megilleti. Ha  viccelni  volna  kedvem, azt  mondanám, hogy  a  felvetés  annyiban  jogos, hogy  ott, ahol  már  szinte  mindenki  náci, aki  nem  határolódik  el  egy  bivalyb...nád-alsói  libalegelőn  tartott  két  fős  tömegdemonstrációtól, hát  annak  az  országnak  már  tényleg  mindegy, hogy  a  német  nácik  hol  vonulnak  fel, itt  vagy   Berlinben. De  az  ügy  ennél  komolyabb.
  Nem  tudom  mi  járt  a  szerző  fejében, amikor  a  cikket  irta, de  emlékeztetem, hogy   nem  németeket  a  horogkeresztért, de  Magyarországon   magyar  állampolgárokat  állitottak  már  meg, igazoltattak  és  büntettek  meg  azért, mert  magyar (!) zászló  volt  náluk. Liberális  körökben  mély  csönd, ezzel  szemben Bácsfi  Diana  és  hat  fős  csapatának  náci  bohóckodása  bejárta  a (fél)világsajtót! Ha  a  franciáknál  sorozatban  gyújtják  fel  a  zsinagógákat, az  egy  minuszos  hir. Ha  Pesten  kifütyülik(!)  az  akkori   Köztársasági  Elnököt, az  főcim, és  nem  csak  itthon, "Magyarországon  veszélyben  a  demokrácia."  Itt  lélekben  vallotta  magát  "valaki"  15  millió  magyar  miniszterelnökének, mondom  lélekben,  és  ezer  cikk  jelent  meg  arról, hogy  vissza  akarjuk  foglalni  az  elcsatolt  területeket. Ne  tréfáljunk! Churchill  kimondott  egy  evidenciát, hogy  ti.  Angliának  nincsenek  barátai  csak  érdekei, Magyarországon  ma  leharapnák  a  fejét, hogy   ellenzi  az  Európai  Uniót, ráadásul   egy  nacionalista  köcsög, aki  felrúgta  a  jószomszédi  viszonyt  a  baráti  Szlovákiával. Hát  miről  beszélünk?! Itt  a   mostani  Köztársasági  Elnököt  a  legképtelenebb  hülyeségre  hivatkozva  nem  engedték  be  egy  a   schengeni  egyezményt  aláiró  országba, (majdnem  azt  irtam, hogy  az  egyébként   internacionalista) Szent  István  szobrát  felavatni! (Miközben  az  elnöki  hivatal  vezetőjével  készitett  telefonos  interjúról  első  hallásra  azt  hiszi  az  ember, hogy  a  kérdező  maga  Szvatopluk, de   legalábbis  az  egyenesági  leszármazottja.)  Mi  meg  engedélyezzünk  egy  német  nácik  által  Budapestre(!)  szervezett  demonstrációt  Rudolf  Hess  mellett, mert  mi  tökös  liberálisok  vagyunk?! Ugyan  már! Akik  nem  emelik  fel  a  szavukat,  amikor  egy  bizonyos  kör  náci  veszélyt  érez, azok  nácik, ha  nem  értenek  egyet  egy   német(!)  nácik  által  szervezett  tüntetés  engedélyezésével, akkor  meg  azért  nácik, mert  akik  alapvető  szabadságjogokkal  szembemenetelnek, azok  nyilvánvalóan  csak  nácik  lehetnek. Esetleg  bolsevikok.
A  nagy  antifasiszta  harcok  közben  pedig  vagy  mindent  államositunk, vagy  mindent  privatizálunk.
Át  kéne  ezt  gondolni  már  egyszer! Ha  még  nem  késő.  
 

   Most  egy   darabig  nem  játszunk  nácisosdit. Majd  a  kampányban.

Helyette  inkább  járjunk  körbe  egy  valóban  forradalmi  újitást, a  bruttósitást.

Szokásomtól  eltérően, ezúttal  kénytelen  vagyok  kissé  nyersebben  fogalmazni. A  pofátlanságnak,

a  ki  nem  kényszeritett  behódolásnak  és  a  túllihegésnek  ez  a  különös  keveréke  ugyanis  már  inkább  hasonlit  egy   "fehérgalléros  gengszterfilmben"  néhány  másodpercre  felbukkanó  piti  zsebtolvaj  sunyiságára, mint  egy  szuverén  állam   "okos  gyülekezetének"  megfontolt  döntéseire.

  A  munkaadó  adójának  átkönyvelése  a  munkavállalókhoz, majd  ennek  megadóztatása, ilyenre 

valahol, valakik  még  -  a  globális  nagytőkéstől   a  kis  simlis  "forrótőkés"  befektetőig -  is  csak 

a  legszebb  álmaikban  gondolhattak. Történik  mindez  a  XXI.  század  Magyarországán. 

Persze  a  "Róka  kifizetteti  a  tyúkokkkal  az  ellopásuk  költségeit"  cimű  baloldali  mese  szerzőinek, a  magyar  progresszió  állitólagos  képviselőinek  még  lesz  más  dolguk  is  ezekkel  a  ma  még  jámbor  háziállatokkal, legkésőbb  jövő  tavasszal. (A  marhákban  azért  - gondolom -  nem  fognak  csalódni.)  

Pedig  ez  még  csak  a  kezdet  volt, mert  a  szolidaritás  jegyében  mindjárt  bevezették   a  17%-os  adókulcsot  is, 15  millió  forintig.

  Akkor  most  nézzük  meg, hogy  a  "Lajtán  túl"  fekvő  Egyesült  Államokban  milyenek  is  az  adókulcsok. (Senki  ne  gondolja, hogy  ezzel  az  adórendszerrel  nincsenek  problémák, de  most  nem  erről  van  szó, hanem  a  doktriner  liberalizmus  sokat  hangoztatott  hivatkozási  alapjáról, a  Szlovákiát  megelőzően, Kelet-Európában  példaképnek  számitó  "nagy  testvér"  közteherviselés-megosztási

filozófiájáról. Hogy  melyik  a  "baloldalibb", azt  döntsék  el  önök!)

NŐTLENEK

0-8.025                                                                                                                                              10%

8.025-32.550                                                802.50  plusz  a  két  összeg  közötti  rész                   15%-a

32.550-78.850                                           4.481.25  plusz                    "                                          25%-a

78.850-164.550                                       16.056.25  plusz                    "                                          28%-a

164.550-357.700                                     40.052.25  plusz                    "                                          33%-a

357.700-                                                103.791.75  plusz                    "                                          35%-a

Fontos  még  tudni, hogy  minden  adófizető, kivétel  nélkül  és  egységesen(!), automatikusan  levonhat  a  jövedelméből  egy  évente  változó  összeget,  ez  általában  7.000  dollár  körül  van. Aki  tehát  -mondjuk-  éppen  15.025  dollárt  keresett, annak  az  adóalapja  valójában  8.025  dollár. Nem  másolom  ide  a  NŐS  kategóriát, csak  megjegyzem  a  tényt, hogy   lényegesen  kevesebbet  kell  fizessenek, mint  a  nőtlenek.

Emlitésre  méltó  kedvezmény  még, hogy  az  adóalapból  minden  gyermek  után  le  lehet  vonni  további  3.000  dollárt. Ha  kicsit  megszépitjük  a  valóságot  és  azt  mondjuk, hogy  az  átlagos  fizetés  évi  30.000  dollár, akkor  a  tényleges  23.000  után   3.053  dollár  adót  kell  fizetni. A  bruttó  fizetés  kb.  10%-át. Az  ötször  többet  keresők  adókulcsa  tehát  majdnem  háromszorosa  az  átlagosnak.

  Ez  azonban  csak  érdekesség, mert  Amerikában  pl.  nincs  általános  betegbiztositás, sőt, a  legtöbb  államban  van  helyi  adó  is(5-7%), igy  az  összehasonlitás  kicsit  sántit. De  nem  is  erről  van  szó, gond  a  közteherviselés  arányaival  van. Mármint  Magyarországon, ahol  a  minimálbérnél  tizszer, az  átlagnál  pedig  kb.  ötször  többet  keresők  is  azonos  kulccsal  adóznak! Ez  több  mint  elképesztő! Ez  minősithetetlen! Ha  valakiknek  ennyire  nincs  arányérzékük, jobb  ha  távoznak  és  egymás  között, az  üzleti  életben  próbálják  meg  érvényesiteni  szociáldarwinista  ideológiájukat. És  a  bruttósitás  mellett

tüntessék  fel  azt  is, hogy  mennyit  kerestek  azokon, akik  az  adójuk  után  adóznak!

  Milyen  alapon  tiltotta  be  a  rendőrség  a  német  nácik  tüntetését?

Röviden: azon  az  alapon, hogy  Magyarország  nem  kiván  Európa  kuplerájává  válni.

Bővebben  a  helyzet  a  következő.

  Egy  Rudolf  Hess  emlékére  szervezett  demonstráció  minden  kétséget  kizáróan  a  náci  eszmék  melletti  kiállás  bizonyitéka. Ellentétben  az  összes, mások  által  Magyarországon  eddig  bejelentett  tüntetéstől, amelyek  közül  néhányat  ugyan  - bizonyos  körök  -  náci  vagy  fasiszta  jelzőkkel  illettek, de  ez  azért  talán  mégsem  tekinthető  egyértelmű  és  minden  kétséget  kizáró  bizonyitéknak. (Ha  a  múltban  egyértelmű  náci  tüntetést  mégis  engedélyeztek, rosszul  tették.) Olvasom, hogy  immár  magát  Obamát  is  nácizzák, ami  ékesen  bizonyitja, hogy  ezt  a  jelzőt  - bizonyos  körök  és  nem  csak  Magyarországon -   már  nem  "észérvként", hanem  úton-útfélen  politikai  ellenfeleik  lejáratására  használják  és  ezzel  megpróbálják  "kiüresiteni". Kissé  átalakitva  a  mondást, lassan  már  ott  tartunk:  az  hogy  náci,  ma  már  csak  annyit  jelent, hogy  nem   értünk  egyet.

  A  demonstráció  megtartását  egyébként  minden  parlamenti  párt  ellenezte, ami  egyúttal  jelzi  az  össztársadalmi  elutasitottságot  is. Azt  tehát, hogy   egy  náci  háborús  bűnös  melletti  tüntetés  veszélyezteti  az  ország  demokratikus  működését, (történelmi  ismeretek  birtokában) a  magyar  rendőrségnek  nem  kell  bizonygatnia. Elég  ha  hivatkozik  rá. Ha  valaki  úgy  gondolja, hogy  

itt  nem  a  törvényeknek  megfelelően  jártak  el, akkor  értelemszeruen  a  birósághoz  fordulhat.

Ez  meg  is  történt, a  biróság  azonban  a  rendőrség  álláspontjával  értett  egyet  és  a  jogorvoslati  kérelmeket  elutasitotta. Akiknek  még  ezután  is  kétségeik  lennének  a  betiltást  illetően, azok  az  Alkotmánybiróságtól, s  végül   Strasbourgtól  várhatnak  választ  a  kérdéseikre. Mint  a  kordonbontás  óta  tudjuk, igy  működik  a  jogállam. (Ez  nem  párhuzam, csak  utalás  arra, hogy  ha  a  "jó  papot  holtig  tanitják", akkor  valami  csak  megmarad  a  fejében.)

  A  jelentőségéhez  mérten   - szokás  szerint -  sokszorosan  túldimenzionált  "eseményből"  annyi  következtetést  azonban  levonhatunk, hogy  létezhet  olyan  tüntetés, amelyről  már  a  megkezdése  előtt  egyértelműen  eldönthető, hogy   a  megtartása  súlyos  zavarokat  okozhat  az  ország    demokratikus  működésben. A  Rudolf  Hess  melletti  demonstráció  (szándéka)  pontosan  ilyen. Azok  az  aggályok, hogy  a  betiltás  olyan  precedenst teremthet, ami  veszélyezteti  a  véleménynyilvánitás  szabadságát, finoman  szólva  is  álságosak. Itt  ugyanis  nem  arról  van  szó, hogy  a  társadalom  egy  része  nyilas  jelképnek  tartja  az  Árpád-sávos  zászlót, mások  meg  - többek  között  maga  az  állam - történelmi  zászlónak. Ezen  lehet  vitatkozni. Azon  azonban  aligha, hogy  Hess  náci  volt-e  vagy  sem.

  Minden  ország  igyekszik  formálni  a  nemzetközi  imidzsét. Ennek  sokféle  módja  lehet. Vannak  olyanok, meghatározó  véleményformálók, akik  a  hollywoodi  "szisztémával"  értenek  egyet, hogy  ti. egy  nemzetközi  balhé  ugyanolyan  hatásos  lehet, mint  bármi  más. A  parlamenti  pártok  egységes  fellépése  most  egy  új  irányba  tett  elmozdulás  jeleként  is  értelmezheto. A  rendőrség  ezt  megértette  és  eszerint  döntött. Helyesen.

    Ettől  függetlenül, azt, hogy  politikailag  mi  ésszeru, nem  szokták  törvénybe  foglalni. Márpedig  Magyarországnak   nem  érdeke, hogy  a  területén  német  nácik, olasz  fasiszták, orosz  sztálinisták  vagy  éppen  kambodzsai  polpotisták  masirozgassanak  fel-alá, pusztán  azért, mert  ezt  a  magyar  gyülekezési  jog   tételesen  nem  tiltja, "hazai  pályán"  meg  nem  engedik. Amiből  természetesen  nem  következik, következhet  az, hogy  a  magyar  rendőrség   - mondjuk -  a  társadalom  egy  részének  a  véleményével  azonosulva, betiltson  bármilyen  demonstrációt  is, azon  az  alapon, hogy  a  társadalomnak  ez  a  bizonyos  szegmense, nácinak  tartja  a  tüntetni  szándékozókat. Ne  feledjük!

Ha  már  az  Obamát  is  nácizzák, akkor  ennek  a  szónak  már  csak  akkor  van  "jelentése" , ha

egy  valódi  náci  "megszemélyesiti". Rudolf  Hess  ennek  egyértelműen  megfelelt. "Oszt`jónapot!"

janosbarany@yahoo.com

  Hogy  miért  hozok  mindig  amerikai  példákat? Megmondom. Tessék  belekukkantani  az  úgynevezett

mainstream  sajtóba  1990-2009-ig, a  televiziókról  nem  is  beszélve. Nem  volt  és  ma  sincs  olyan  nap, amikor  valaki  ne  hivatkozna  arra, hogy  ez  vagy  az  a  dolog, hogyan  is  működik  a  "Lajtán  túl", vagy  a  konkrétan  Egyesült  Államokban. Ezek  a  szelektált  hivatkozások  - szerintem - túlságosan  is  liberálisan  kezelik  a  tényeket. Hogy  mikor  és  mitől  kellene  elhatárolódni, s  ezzel  egy  jelentéktelen  dologból  "súlyos" eseményt  fabrikálni, azt  például  naponta  halljuk. ( Az  Antall-kormány  idejének  nagy  része  azzal  telt, hogy  a  fasiszta-horthyista-náci  jelzőket  valahogy  "levakarja"  magáról. Hogy  Nyugat-Európában  vagy  az  USA-ban  naponta  kell-e  elhatárolódnia  egy  miniszterelnöknek  vagy  az  Elnöknek, az  ellenzékről  már  nem  is  beszélve, arról  valamiért  nem  szólt-szól  a  fáma. Igaz, ott  az  eredeti  tőkefelhalmozás  már  régen  befejeződött. Az, hogy  napjainkban  mikor  kell  valakinek  például  lemondania, itt  és  most, mert  a  Lajtán  túl  ez  igy  és  igy  megy, arról  mintha  kevesebbet  olvashatnánk. Alabamában  időnként  felvonul  a  Ku  Klux  Klan. Még  sohasem  hallottam, hogy  a  mindenkori  President  elhatárolódott  volna, vagy  erre  bárki  felszólitotta  volna. De  hagyjuk  ezt, mert  a  válaszokat  és  a  miérteket  is, mindenki  pontosan  ismeri.)

  Az  esemény-fabrikálás  tökéletes  példája  a  Hess-féle, valóban  náci (!), felvonulási  szándék  körüli

médiakampány. (Idézőjel  nélkül.) Ez  ti.  tipikus  esete  a  töketlenkedésnek  látszó, valójában  elég  jól  összehangolt  - és  sikeres -  elterelő  és  tematizáló  (média)hadműveleteknek.

(A  német  nácik  jelszava, gondolom  a  "jó  időben,  a  jó  helyen". Felteszem, "súgni"  sem  kellett  nekik, biztosan  maguktól  jöttek  rá. Vagy  nem.)

Ha  valami  beleillik  az  "oszt`jónapot" cimmel  összefoglalható  egyszerű  megoldások  körébe, akkor 

ez  az. Öt  sornál  nem  ér  többet! Akarja  a  magyar  kormány  azt, hogy  itt  német  nácik  vonulgassanak? Nem. Akkor  nem  fognak  vonulni! Kész! Ennyi! Akinek  ez  nem  tetszik, forduljon  a  strasbourgi  birósághoz, "oszt`jónapot"!

De  hogy  akkor  a  szólásszabadság... ugyan  már! Magyarország  nem  Európa  palimadara, hanem  egy  állam! A  német  nácik  vonulgassanak  Németországban! Ha  ez  Németországnak  nem  tetszik, majd  tiltakoznak, ( nem  fognak! ), de  ezt  itt  napokig, hetekig  ragozni, kivetiteni  a  jövőre, hogy  t.i  akkor  majd  ezt  is  be  lehet  tiltani, meg  azt  is, aztán  alkotmányjogilag  igy  meg  úgy, Miniszterelnöktől  a  Köztársasági  Elnökig  nyilatkozgatni  róla, s  ezzel  megemelni  a  súlyát, amikor  a  - mit  tudom  én  ma  milyen  nevű -  BM  egy  helyettes  szóvivője  három  mondatban  elintézhetné  a  kérdést, ez  aligha  normális. De  az  1990  óta  kialakitott  "képbe", ha  tetszik  taktikába, beleillik.

  Azt  mondja  a  miniszterelnök, hogy  mindenkinek  részt  kell  vállalnia  a  társadalmi  szolidaritásból.

A  Lajtán  túl  ez  nem  igy  működik, Miniszterelnök  úr! Ott  adókulcsokkal  oldják  meg  ezt  a  kérdést!

Egy  civilizált  országban, trükkös  bruttósitás  ide  vagy  oda, nem  adóztatják  ugyanazzal  a  kulccsal  a  minimálbér  körül  keresőket  meg  a  nyolcszor-tizszer  magasabb  jövedelműeket. Persze  a  nemzetközi  erőviszonyokra, még  inkább  a  nemzetek  feletti  gazdasági  erőviszonyokra  valóban  tekintettel  kell  lenni. De  a  közgazdaságtannak  nincsenek  objektiv  törvényszerűségei, mondhatnám  úgy  is, hogy (tudattól)  társadalomtól  független  közgazdaságtan  nem  létezik. (Aki  az  ellenkezőjét  állitja, az  egyszerű  lobbysta.) Ebből  következően  olyan  sincs, hogy  csak  egyetlen  alternativa  létezik. Sajnos, a  majdnem  egykulcsos  SZJA, ezekből  is  a  legrosszabb. Ti.  semmi  köze  a  versenyképességhez, hiszen  egy  befektetőt  sok  minden  motiválhat, de  hogy  mennyi  adót  fizet  a  dolgozója, az  biztosan  nem  érdekli. Se  Magyarországon, se  Svédországban, se  Kinában! Ahogy   pár  évvel  ezelőtt  irtam, ha  Magyarországnak  Szlovákia  lesz  a  követendő  példa, az  még  Szent  Istvánhoz  képest  is  történelmi  visszalépést  jelent  majd. Pedig  még  csak  a XIX. század  elejéig  jutottunk, a  hárommillió  koldus  országáig.

  A  kormánypártoknak  igazán  csinos  szurkolói  vannak, legalábbis  a  televiziós  műsorvezetők  között.

A  magáncsatornán  szurkolók  tegyék, ha  tehetik. Akiről  viszont  most  szó  lesz, bár  szintén  csinos,

nem  sorolható  ebbe  a  kategóriába. De! Megjelenik  egy  úr  a  reggeli  műsorban  és  elmondja, hogy  össze  kellene  hivni  az  Országgyűlés  rendkivüli  ülését, mert  ezrével  lakoltatnak  ki  embereket  és  még  több  ezren  juthatnak  hasonló  sorsra. Valamit  tehát  tennie  kéne  a  kormánynak, pl.  a  törvény  erejével  fel  kellene  függesztenie  a  kilakoltatásokat! A  műsorvezető  pedig  átvéve  a  politikai  propagandában

kiagyalt, de  mára  már  a  műsorvezetők  között  is  trendi  csacsiságot, megkérdi  az  egyébként  jó  szándékú  javaslat  előadóját, hogy   jó-jó, ez  rendben  van, de  ha  felfüggesztik  a  kilakoltatásokat, akkor  ki  fogja  fizetni  a  törlesztéseket? Mármint  a  bankoknak. És  folytatja  olyan  stilusban, ami  kb.  igy  foglalható  össze: mondja  meg  Mr.  Nagyokos, hogy  erre  ön  honnan  venné  el  a  pénzt, más  felmerülő  problémákról  nem  is  beszélve, stb. stb.

Na  most! Az  emlitett  hölgy  mellesleg  nemcsak  csinos, hanem  szerintem  az  okosabbak  közé  is  tartozik, igy  aztán  a  fene  se  érti, mi  szüksége  volt  arra, hogy  politikai  PR-panelekkel  próbáljon  meg  lenyomni  valakit, aki  egy  ilyen  ügyben  lép  fel. Maradjunk  a  liberális  média  kedvenc  fordulatánál, hogy  ti.  a  "Lajtán  túl"  ez  nem  igy  működik, kedves  műsorvezető  asszony. Tetszett  már  hallani 

- mondjuk! -  olyan  francia  közalkalmazotti  szakszervezeti  aktivistáról, de  beszélhetünk  ellenzéki  képviselőről  is, akit  nem  ezres  nagyságrendű  kilakoltatások  ügyében, de  egy  szimpla  közalkalmazotti  béremelési  követelés  kapcsán  behivnak  a  televizióba, majd   nekiszegezik  a  kérdést, hogy  jó-jó, ez  mind  szép, de  mondja  meg, hogy  erre  honnan  venné  el  a  pénzt?! Mert  én  még  nem.( Pedig  de  megnézném  az  illető  arcát, még  akkor  is, ha  tudom, hogy  a  szine  lila  lenne.)

De  mondok  egy  másik, közvetlenebb  példát  is. Ha  az  ablaka  alá  akarnak  épiteni  egy  kisérleti  atomreaktort  és  a  tiltakozására  azt  mondja  "illetékes  elvtárs", hogy  jó-jó, ez  nem  tetszik  önnek, de  akkor  mondja  meg, hogy  hová  épitsük,  nem  tudom  mit  szólna. ( Én  például  azt, hogy  épitse  a  saját  ablaka  alá, de  én  demagóg  vagyok.) Nem  tudom  tetszenek-e  érteni? Egy  ilyen, a  valós  problémáról  való  "leválást"  és  a  felelőség  áttolását  szolgáló  trükköt  magánteleviziókban  sem  szokás  előadni. A  Lajtán  túli  közszolgálati  televiziókban  pedig  biztosan  nem. A  problémák  megoldása  ugyanis  nem  a  problémák  felvetőinek  a  dolga, legalábbis  nem  egy  demokráciában, hanem  a  mindenkori  kormányoké, legyen  az  MSZP-  vagy  Fidesz-kormány, teljesen  mindegy.  Tudom, ezekbe  a  trendi  kérdésfeltevés-csapdákba  könnyű  belesétálni, mert  a  mainstream  média  el  is  várja, hogy  feltegyék  őket. Erről  bővebben  az  általam  legjobbnak, ha  tetszik  legtárgyilagosabbnak  tartott  műsorvezető, Betlen  János  is  tudna  mesélni. De  én  most  megelégszem  ennyivel. 

Végül.

  A  mellékelt  képről  itélve  fiatal  blogozó  "barátom", feltette  a  saját  honlapjára  az  egyik  szösszenetemet, amelyben  egy  100  milliós végkielégités  kapcsán   szóvá  tettem  néhány   korántsem  jelentéktelen  tényt, összehasonlitás  formájában. Ez  derék  dolog, örülök  neki. A  nevem  vagy  blogom 

cimének  "elhallgatása"   nem  érdekel, de  hogy  valaki  a  teljes  "cikket"  idézi  tőlem, majd  a  befejező  három  - általam  fontosnak  tartott -  sort  lehagyja, az  már  kicsit  furcsa. Nem  szeretem, ha  valaki  levágja  a  "gyerekeim"  fejét, se  azt, ha  "bokából"  rövidik  őket. Ezt  nem  kéne  még  egyszer  megismételni.

KIEGÉSZITÉS!

  Még  fel  sem  került  a  blogomra  ez  a  kis  irás, már  olvasom  is  Magyarország  legnagyobb  példányszámú  napilapjában, hogy  " Amerikában  vadul  nácizzák  egymást  a  politikai  ellenfelek".

A  néhány   példával  illusztrált  nácizás  közül  az  egyik  az, hogy  Nancy  Pelosi  "lakossági  fórumokra  behordott  horogkeresztekről  tesz  emlitést".  A  másik, hogy  az  Amerikában  található  tizezres  nagyságrendű  rádióállomások  közül  1  azaz  egy  darab  műsorvezető  azt  találta  mondani, hogy

"...a  Demokrata  Párt  és  a  nácik  között  áll  fent  hasonlóság". A  harmadik, hogy  Denverben  egy  babakocsis  kisgyereket  lehetett  látni  "Mondj  nemet  a  fasizmusra!"  táblával. A  negyedik  pedig  Obama  szóvivője, aki  azt  mondta, hogy  a  30-40-es  évek  Németországára  tett  utalásokat  " Jobb

tehát  elkerülni...". ( Elkerülni! Nem  pedig  napirenden  tartani!)

Igy  néz  ki  Amerikában, amikor  a  politikusok  náciznak. Mellesleg  annak  kapcsán, hogy  Obama

állami  kézbe  venné  és  mindenkire  kiterjesztené  a  betegbiztositást. Ellentétben  az  innen  nézve  Lajtán  túli  Magyarországgal, ahol  a  kormány  éppenséggel  privatizálni  szerette  volna  az  OEP-t. További  "hasonlóság", hogy  itt  az  ellenzékben  lévő  jobboldal  "nácizza"  a  baloldalt  2009-ben, mig  Magyarországon  a  jobboldalt  nácizza  a  baloldal, húsz  éve  folyamatosan.

Miután  - Amerikán  belül -  a  telefonom  ingyenes, csináltam  egy  gyors  és  amatőr  közvéleménykutatást. Minden  államban  - találomra -  felhivtam  három  embert, hogy  hallottak-e  arról, hogy  az  amerikai  politikusok  nácizzák  egymást?  Százig  jutottam, de  csak  azért  mert  meguntam. Egyetlen  egy  ember

sem  hallott  az  ügyrol! De  legalább  már  Magyarországon  tudnak  róla. Az  üzenet  tehát: máshol  is  náciznak, mit  vagytok  úgy  oda! Ha   egy  denveri  babakocsis  kisgyerek(sic!)  felemel  egy 

"Mondj  nemet  a  fasizmusra!"  táblát, ismétlem:  NEMET, akkor  bizony  Amerikában  is(!)  náci  veszély  van. Jó  ezt  tudni, legalább  nem  halok  meg  hülyén.

U.i.

E  sorok  irója, ahogy  a  múltban  is, csak  olyan  levelekre(!)  válaszol, néha  a  blogjában, néha  személyes  levélben, amelyek  megpróbálnak  észérvekkel  hatni  rá. A  cimem  továbbra  is:

cipotacipoboltbol.blog.hu  

janosbarany@yahoo.com

   Tisztázzuk! Én  abból  indultam  ki, hogy  a  100  millió  forintos  végkielégités  kifizetése  törvényes  volt. A  problémám  tehát  nem  az  volt, hogy  az  illető  hölgy  ezt  az  összeget  felvette, mert  ember  legyen  a  talpán, aki  visszautasitotta  volna, hanem  az, hogy  ezt  legálisan  megtehette. (Ha  megtehette.)

Illendő  volna  az  öngondoskodásról  szóló, de  kisdedeket  célzó  matinékat  legalább  addig  felfüggeszteni, amig  Magyarországon  be  nem  fejeződik  a  politikai  erőközpontok  által  irányitott  eredeti  tőkefelhalmozás, amely  - történelmi  okokból -  csak  az  állam  terhére  történhetett  és  történik  a  mai  napig, mert  vannak  akik  nem  akarják  abbahagyni, még  kevésbé  abbahagyatni. Feltette  már  valaki  a  kérdést, hogy   mi  indokolja  egy  nyugdijba  vonuló  közalkalmazott, egyszerű  és  szerény, mondjuk  egységesen  - portástól  a  miniszterig - 500  ezer  forintos  jutalom  helyetti, végkielégitését?! Egyáltalán: miért  is  kell  valakit  nyugdijazása  alkalmából  végkielégiteni? Nem  volt  fizetése  vagy  miért? Az  úgynevezett  titoktartási  pénz  abszurd  és  képtelen  voltáról  nem  is  beszélve!

( Az  igazságosság  bajnokainak  érvei  a  munkaviszony  hosszáról  meg  a  poziciók  különbözőségéről  olyan  álságosak, hogy  nem  is  érdemes  foglalkozni  velük.) Épeszu  dolog  az  egy  köztulajdonban  lévő  vállalattól, hogy  valakit (bárkit)  a  minimálbér  hatvanszorosával  fizet, majd  nyugdijba  vonulás  cimén  "végkielégiti"  két  villa  árával  és  megajándékozza(!)  a  szolgálati  gépkocsijával. Ne  mókázzunk,

kedves  levéliró  kisebbség!

Kaliforniában  - jelenleg -  7.50  dollár  a  minimálbér. ( A  legmagasabb  Amerikában.) Havi  160  órával  számolva  ez 1200  dollár. Hallott  már  valaki  olyan  állami  cégről, amelyik  72  ezer  dollárt  fizet  havonta(!!!)  bárkinek  is?! Majd  abból  az  alkalomból, hogy  az  illető  nyugdijba  megy, végkielégiti  két  kaliforniai  villa  árával  és  még  hozzácsap  egy  autót  is. (Hátha  nem  futotta  az  addigi  jövedelméből.)

Milyen  olló  "szűkül"? A  jövedelmi(?), kedves...de  most  sem  irok  neveket, minek?! Persze, nézhetjük  egymást  hülyének, az  is  mindegy, milyen  ideológiai  köntösbe  bújtatva, de  az  az  érv, hogy  ha  valamit  nem  visz  el   az  Önök  embere, akkor  majd  elviszi  a  Fideszé, hát  ne  haragudjon...., de  ez  már  mindennek  a  teteje?! Nem  is  minősitem, mert  ebben  minden  benne  van.

Annyit  azért  még  hozzáteszek: aki  ma, Magyarországon  - politikai  Rodolfóként -  hol  öngondoskodásról  beszél, hol  az  "állam  rossz  gazda"  cimű  Bullshit-et  szajkózza, az  nálam  rossz

helyen  kopogtat.

Egyébként  ami  a  magánvállalatok  gondos  és  takarékos  gazdálkodását  illeti, az  a  faviccek  kategóriájába  tartozik. ( Amerika  egyik, hanem  a  legnagyobb  /magán/vállalatának  "vezére"  pl.

400  millió  dollárt  kaszált  abból  az  alkalomból, hogy  nyugdijba  vonult. Ez  13.300  évi  átlagos  amerikai  fizetésnek  felel  meg. / Van  tehát  még  mit  tanulni  a  BKV-nál! / A  vállalat  mellesleg 

- nagyságrendjéből  kifolyólag -  csak  dőzsdei  lufik  fújogatásával  foglalkozott, hiszen  olyan  terméket  árult, amin  akkor  is  jókora  haszon  lett  volna, ha  a  - dolgozókon  kivül  -  senki  nem  csinál  semmit.

Ez  persze  magáncég  volt, akik  azt  csinálnak  a  pénzükkel, amit  akarnak, de  ha  ennek  valódi  tulajdonosa  lett  volna  és  az  illető  nem  elmebeteg, akkor  ez  aligha  történik  meg, mint  ahogy  akkor  sem, ha  a  cég  állami  tulajdonban  lett  volna. Ugyanis  ember  nem  merte  volna  aláirni  a  kifizetést, akár  törvényes, akár  nem! De  miután  minden  ellenkező  hirrel  szemben  a  realitás  is  fokozható, elmondom  még, hogy  a  tizenkét  legnagyobb  veszteséggel  záró  magáncég  menedzsmentje  másfél  milliárd  dollár  prémiumot  fizetett  ki  önmagának, miközben  8  milliárd  dollár  veszteséget  "termeltek".)

Nincs  itt  semmilyen  különbség, legfeljebb  annyi, hogy  egy  köztulajdonban  lévő  cégnél  a

"tulajdonosnak"  ki  kell  jelölnie  azokat  a  határokat, amin  fölül  nem  történhet  kifizetés, se  prémium,

se  más  cimen! A  legtöbb  üzleti  célú  vállalkozás  menedzsmentjéhez  képest  a  szarka  nevű  közismert  madár, maga  a  megtestesült  megbizhatóság. Hogy  a  tulajdonos  mit  hagyna  és  mit  nem, azt  pedig  felejtsük  el! Egyetlen  ember  vagy  család  kezében  lévő  - tőzsdén  bejegyzett  nagyságú - vállalat  már  alig  létezik. De  még  ha  százával  léteznek  se  tudná  átlátni  a  működését  egyetlen  ember, de  még  egy  nagycsalád  sem.

A  másik  gyermeteg  érvre  már  többször  kitértem. Az  állami  alkalmazásban  állók  menedzseri  fizetéséről  van  szó. Hogy  ti.  elmennének  a  magánszférába, ha  nem  lennének - úgymond - megfizetve.

Amerikában  miért  nem  mennek  el? És  akkor  még  szót  se  szóltam  arról  a  tényről, hogy  az  államnak

nem  bizniszei, hanem  feladatai  vannak, amihez  egészen  másféle  "tudás"  szükségeltetik, mint  az  üzleti  szférában. Szóval  hagyjuk  a  mesét!

  Magyarországnak  nem  az  angolszász  tipusú  kapitalizmust  kellene  másolnia, hanem, ha  már  mindenképpen  másolni  akar, akkor  a  SKANDINÁV  modellt. Ez  bruttósitási  trükkökkel, meg  17%-os

15  millió  forintig  terjedő  adókulccsal, persze  nem  fog  menni. Valahol  valakiknek  el  kéne  kezdeni  gondolkodniuk  egy  csöppet. Biztos  az, hogy  Magyarországnak  a  szocializmus  bástyája  után  most  a  (vad)kapitalizmus  bástyájává  kell  válnia? 

Ami  most  történik, az  nem  folytatható! Itt  nem  lehet  tovább  szórakozni  olyasmikkel, hogy  ja, még  a  Józsinak  kéne  100  millió  forint... 

  Például  mindjárt  első  lépésként  az  Országgyűlés  szabályozhatná  a  köztulajdonban  álló  cégek  menedzsmentjének  fizetési  maximumát, a  minimálbér  tizenkétszeresében, továbbá  mondja  ki, hogy  a  munkahely  elvesztéséből  adódó  végkielégitések  összege  - időtől, fizetéstől  és  beosztástól  függetlenül - egységesen  - mondjuk - 1  millió  forint. Nyugdijba  vonulásnál  pedig  nincs  végkielégités  csak  jutalom, ami   - szintén  egységesen -  500  ezer  forint. Emellett  természetesen  el  kell  törölni  a  bruttósitást  és  bevezetni  a  progressziv  adókulcsot. (Ha  valaki  4  millió  forintos  fizetésnél  nem  tudott  annyit  félretenni, mondhatnám  öngondoskodni, hogy  öreg  napjait  megszépitse, az  legyen  az  ő  baja!)

Egyre  kevésbé  futja  a  havi  40-50  ezer  forintos  segélyek  kifizetésére.

Igaz, a  10  és  100  milliós  nagyságrendűekre  még  telik. Szóval  akkor, hogy  is  van  ez  az  "állam  bácsi"  cimű  mese? Kik  csüngenek  az  állam  csecsén? Kik  várnak  "mindent"  az  államtól?

A  rászorultak? Nem  arról  van  szó  véletlenül, hogy  Magyarország  -szabályosan  és  valóságosan  is- segélyezi  amúgy  is  milliomos  polgárait  a  szegényei  helyett?  Miért  is  kell  dolgozni  70  ezer  forintos segélyért  egy  olyan  országban, ahol  valakik  éppen  azért(!)  kapnak  tiz-  és  százmilliókat, mert  attól  a  naptól  kezdve  nem  dolgoznak?

Most  több  kérdésem  nincs. Pedig  lehetne.

  Az, hogy  a  Magyar  Nemzeti  Bank  elnöke  háromszor  többet  keres, mint  a  Federal  Reserve

elnöke, az  Magyarországon  teljesen  normális  dolognak  számit. De, hogy  a  BKV  menedzsmentjének  egyik  tagja  100  millió  Ft  végkielégitést  kapjon, az  azért  már  túlzás. Nem  kicsit, nagyon! Egyébként  a  kalkuláció  alapja  az  a  havi  4  azaz  négy  millió  forintos  jövedelem  volt, ami  a  fizetésből  és  más  juttatásokból  jött  össze. Gondoltam  egy  merészet  és  utána  néztem, vajon  Amerikában  mennyit  keresnek  az  állami  vállalatok  menedzserei, ezen  belül  is  a  személyzeti  osztály  (Human  Resources)  vezetői, különös  tekintettel  a  közlekedési  vállalatokra.( Public  Transportation)

  Itt  most  mindenki  vegyen  egy  mély  levegőt, mert  később  nem  fog  kapni, az  biztos!

4  millió  forint  a  HVG  2009  július  27-i  árfolyamán  (1  dollár= 187  Ft.) 21.400  dollárt  kostál  havonta. Ez  évente  256.800  dollár.

  Az  Egyesült  Államok  Elnökének  évi  fizetése  400.000  dollár. Nem  tudom  mit  szólna  Obama, ha  valaki  szép  csendesen  a  fülébe  súgná, hogy  Elnök  úr, Ön  már  majdnem  40%-kal  többet  keres, mint  Magyarországon  egy  budapesti  közlekedési  vállalat  személyzetise.

( Isten  őrizz, hogy  a  demagógia  bűnébe  essek, ezért  mindjárt  hozok  egy  másik  példát  is, hogy  ti.

ellentétben   Mr.  Obamával, a  Federal  Reserve  -  a  Magyar  Nemzeti  Bank  amerikai  megfelelője -  héttagú   Igazgató  Tanácsának (Board)  tagjai  viszont  csak  havi  15.000  dollárt  keresnek, vagyis  évente  csaknem 80.000  dollárral  kevesebbet, mint  a  BKV-nál  egy  HR  menedzser! Most  epésen  megjegyezhetném  és  meg  is  teszem, a  Federal  Reserve  - pestiesen  szólva -  a  fasorban  sincs  a  BKV-hoz  képest, de  mit  lehet  tenni, ha  egyszer  itt  igy  árazta  be, no  nem  a  piac, hanem  az  állam, miközben  a  Federal  Reserve  valójában  nem  is  állami  cég, igaz, nem  is  teljesen  független  tőle, de  ebbe  most  ne  menjünk  bele!)

Mindenekelőtt  nézzük  meg  mennyit  is  keresnek  az  Egyesült  Államokban  a  Human  Resources  Manager-ek. Egy  legkevesebb  10.000, mondom  tizezer  főt  foglalkoztató  vállalat  személyzeti  osztályának  vezetője  átlagosan  82.692  dollárt  visz  haza  évente. (Salary)Kevesebb, mint  egyharmadát  a  12.423  főt (2007-es  adat)  foglalkoztató  BKV  személyzetise. A  tárgyilagosság  kedvéért  tegyük  hozzá, hogy  a  BKV  esetében  jövedelemről  van  szó, amibe  beletartoznak  a  prémiumok, meg  még  ki  tudja  mi  minden, mig  a  Salary-ba  nem. Amerikában  tehát  akkor  keres  egy  átlagos, minimum  tizezer  főt  foglalkoztató  menedzser  ugyan  annyit, mint  magyar  kollégája, ha  a  82.692  dollárjára  kap  még  180  ezer  dollár  további  prémiumot, vagy  nevezzük  bárminek. Zárójelben: Obamának  50.000  dollár  az  évi  reprezentációs-  és  100.000  dollár  az  adómentes  utazási  kerete. Ha  ehhez  hozzászámitjuk  a  19.000  dollár  szórakozásra  forditható  összeget   is, akkor  Mr.  President  169.000  dollár  további  "jövedelemhez"  jut  évente. Átlagos  személyzeti  osztályunk  amerikai  menedzsere  tehát  aligha  kap  plusz  180.000  dollárt  "egyéb  juttatások"  cimén. ( Ne  feledjük: kifejezetten  állami  alkalmazásban

álló  HR-osokról  van  szó! )

No, de  nézzünk  munka  után!

Állást  kereső  emberünk  jellemzői  a  következők.

1972-ben  végzett  a  Harvard   Master  of  Business  Administration (MBA) szakán.

Jelenleg  is  olyan  vállalatnál  dolgozik  amelyik  10.000-nél  több  főt  foglalkoztat.

Emellett  az  alábbi  ismeretekkel  rendelkezik:

Microsoft  Word, Office, Excel, Windows 3.X, 95/98/Me, 2000  vagy  XP-általános  használata, Windows  NT/2000/XP Networking  és  végül  a  különböző  fizetéseken  kivüli  juttatásokban  is  járatos.(Benefits  and  Compensation)

Bizonyitványai (Certifications): Hivatásos  személyzetis (Professional  in  Human  Resources) PHR

Hivatásos  vezető  személyzetis (Sr.  Professional  in  Human  Resources) SPHR

Hivatásos  személyzeti  menedzser (Professional  in  Human  Resources  Managment) PHRM továbbá

20 plusz  év  gyakorlattal  rendelkezik ( A  "hivatásos"  szó  - ez  esetben -  nem  teljesen  fedi  a  "professional" kifejezést, lehetne  főfoglalkozásúnak  vagy  "szakmai  képesitése  személyzeti  vezető"-nek  stb.  forditani, de  most  nem  bajlódok  vele.)

Emberünk  a  8  millió  lakosú  New  York  városában  szeretne  állást  kapni.

Az  elérhető  legmagasabb  fizetés  125.107  dollár/év!!! Mondom  a  legmagasabb, mert  az  ilyen  nagyságrendű   New  York-i  cégek  50%-a  90.000  dollár  körül  fizeti  személyzeti  menedzsereit.

No  comment!

De  nézzük  a  végkielégitést  is. Magyarországon  az  átlagos  kereset  - a  könnyebbség  kedvéért  -mondjuk, hogy  2  millió  forint. 100  millió  forint  az  50  évi  átlagos  magyar  keresetet  jelent. 4  millió  forintos  havi   jövedelemmel  számolva  ezt  kb.  két  év  alatt  lehet  megkeresni.

Ha  New  York  városában  valaki  a  maximumot  keresi, ami  ugye  évente  125.000  dollár, akkor  végkielégitésként  250.000  dollárral  távozik  a  cégtől, ami  viszont  kb. 9  és  fél  évi  átlagkeresetnek  felel  meg  az  Egyesült  Államokban. Ugyanis  itt  az  egy  főre  jutó  kereset (Per  capita  income): 26.178 dollár) Ez  tehát  éppen  a  fele  annak  az  500.000  dollárnak, mint  amit  a  BKV-nál  fizetnek  és  éppen    1/5-e  idő  alatt  keresi  meg  egy  átlagos  amerikai.

Tudom, hogy  fasiszta-náci  veszély  van  Magyarországon, olvastam  a  North  Pole  News-ban  még  1994-ben  és  a  múlt  heti  Tűzföldi  Magazinban  is, de  azért  valakiknek  már  illendő  volna  elgondolkodniuk  egy  kicsit, mert  ez  nem  normális. Ahogy  a  15  millió  forintig  terjedő  17%-os  adókulcs  sem  az, a  bruttósitás  elképesztő  voltáról  nem  is  beszélve.

Most  ennyit  a  Margit  hidról.

A  kelet-európai  példák  nem  érdekelnek. Maradjunk  annyiban, hogy  egy   civilizált  nemzet  nem  adóztatja  azonos  kulccsal (17%)  az  évi  2-3  milliós  és  az  évi  15  milliós  jövedelmeket.

Aki  állandóan  Nyugat-Európára  hivatkozik  az  gondolom  tudja  azt  is, hogy   a  szövegében  legalább  tizszer  előforduló  "Lajtán  túl", ezt  nem  szociális  érzékenységnek, hanem  szociáldarwinizmusnak  hivják! Az  az  érv  pedig, hogy  az  adózást  ne  keverjük  össze  a  szociálpolitikával, az  - egyszerűen  szólva -  már  olyan  pimasz, amit  csak  Kelet-Európában  mert  megengedni  magának  néhány   "ügyeletes  zseni". Mondhatom, szép  kis  "baloldali  fordulat"  volt  a  majdnem  egykulcsos, 17%-os   SZJA  bevezetése. A  következő  kormánynak  - az  első  munkanapján -  ezt  kellene  eltörölnie  nem  az  ingatlanadót!

  Úgy  tünik, hiába  minden, kénytelen  vagyok  visszatérni  az  MDF-re  is  egy-két  mondat  erejéig. Az  "elemzések"  ugyanis, amelyek  az  SZDSZ-szel  foglalkoznak, a  bulvár  kategóriájába  tartoznak.

(Ti.  a  két  párt  helyzetének  és  belső  viszonyainak  alakulása  szoros  összefüggésben  van  egymással,

de  erről  egy  szó  sem  esik. Pedig  a  történet  nem  ma, hanem  két-három  éve  kezdődött, amit  akkor,

igaz, szűk  körben, de  elég  hosszasan   és  indulatosan  már  "elemeztünk". Idézőjelben, mert  indulatosan  elemezni, kissé  ellentmondásos  tevékenység.)

A  lényeg: azok  a  körök, amelyek  - eddig - az  SZDSZ-en  keresztül  érvényesitették  érdekeiket,  lemondtak  a  pártról. Az  okokat  most  nem  részletezem, de  az  egyik  biztosan  az, hogy  az  SZDSZ  nem  koalicióképes  a  jobboldallal. Márpedig  a  Fidesz  jobboldali  párt  és  jó  esélye  van  a  választások

megnyerésére. 

Igéretemhez  hiven  röviden: új  kutyához, új  farokra  van  szükség, hogy  finoman  fogalmazzak.

(Nem  irigylem  az  Orbánt. Lesz  rajta  nyomás, /ahogy  a  Hornon  is  volt/, ha  az  MDF  bejut  a  parlamentbe. Mellesleg:  a  Fidesz  kizárta  a  koaliciót  az  MSZP-vel  és  a  Jobbikkal, de  az  MDF-ről

egy  szót  sem  szóltak, ami  azt  jelenti, jelentheti, hogy  a  Fideszben  azért  számolnak  azzal  a  lehetőséggel  is, hogy  esetleg   nem  érik  el  az  50%-ot, netán  még  azzal  is, hogy   azt  a  bizonyos

"nyomást"  olyan  erős  - feltehetőleg - gazdasági  érvekkel  fogják  alátámasztani, aminek  "nem  lehet 

ellenállni",  még  akkor  sem, ha  egyedül  is  kormányt  alakithatnának.. Ha  igy  lesz-lenne  és  a  Jobbik  parlamenti  párt  lesz-lenne, akkor  főhet(ne)  a  feje  igazán  az  SZDSZ  mögül   MDF-MSZP  mögé  hátrált  erőknek. Ti.  ez  esetben  két  ellenzéki  pártról  beszélhetnénk, Jobbikról  és  MSZP-ről. Hogy  melyikből  válna  váltópárt  az  legalábbis  kérdéses. Nem  véletlen, hogy  az  EU-választások  előtt  a  csapból  is  a  Jobbik  folyt, most  viszont  már  a  párt  betiltásán  morfondiroznak  ugyanazok, akik  felfuttaták  őket.)

Végül  a  következtetések  megkönnyitésére, mintegy  kiindulópontként  tegyünk  fel  egy  egyszerű, mondhatnám  primitiv  kérdést: kinek  fontos  az  SZDSZ  léte?

  Akik  lemondtak  róluk, mint  érdekérvényesito  "eszközről", azoknak  biztosan  nem. Nekik  most  az 

új  potenciális  "csóválók"  bejutása-bejuttatása  a  fontos.

  Az  MSZP-nek  egy  parlamentbe  jutó  SZDSZ  kész  katasztrófa  volna, különösen  egy  nemzeti  húrokat  pengető  SZDSZ, hiszen  ellenzékből  lehet  igazán  pártot  erősiteni  és  nem  mindegy, hogy   egyedül  erősödik-e  vagy  osztozni  kell  a  baloldali  szavazókon. Nem  beszélve  a  választásokról, ahol  már  maga  az  SZDSZ  léte  is  parlamenti  helyeket  vehet  el  az  MSZP-től, függetlenül  attól, hogy  bejut-e  vagy  sem. ( Már  1-2%  is  néhány  be  nem  jutó  képviselőt  jelenthet  az  MSZP-nek.)

Az  MDF-nek  értelemszeruen  az  SZDSZ  eltünése  az  érdeke, mégpedig  úgy, hogy  "átszivárogjanak"

hozzá  a  távozók.(Ez  az  MSZP  érdeke  is.) A  Fidesz  tehát  az  egyetlen, amelynek  egy  bejutó  SZDSZ-ből  -  úgymond  -  politikai  haszna  származhatna. Ti.  ha  öt  százalékkal  is, de  megosztaná  a  baloldalt, szavazókat  vonna  el  az  MSZP-től  és  az  MDF-től  is, parlamenti  ellenzékként  pedig  "gátolná"  az  MSZP  erősödését. ( A  Jobbikról  azért  nem  esett  szó, mert  ebben  a  kérdésben  szerintem  "indifferens".)

Ha  az  SZDSZ  új  elnöke  mindezt  végiggondolta  és  ennek  tudatában  mégis  elvállalta  a  párt  vezetését, azt  csak  egy  filmbéli  párbeszéddel  jellemezhetem.

A  cowboy  beleugrik  a  kaktuszba.

- Ezt  miért  csináltad? - néz  rá  a  barátja  csodálkozva.

- Pillanatnyilag  jó  ötletnek  tünt.

Egyébként  valami  ilyesmi  a  17%-os  adókulcs  is.

U.i.

  Ha  valaki  megirná, hogy   egy  befektetőt  miért  érdekli  az, hogy  a  dolgozói  hány  százalékos  SZJA-kulccsal  adóznak  Magyarországon  és  miért  nem  érdekli  ugyanez  Svédországban, azt  megköszönném.

Másként  fogalmazva: mi  az  összefüggés  az  SZJA  és  a  versenyképesség  között? (Az  érvelésben  kérem  mellőzni  a  menedzsmentre  való  hivatkozást, hiszen  legjobb  tudomásom  szerint  Svédországban  is élnek  menedzserek.)

  Tisztelt  levéliró! Nem  tudok  egyszerre  "háromszáz"  kérdésére-felvetésére  válaszolni.

Mindenekelőtt: már  mondtam, hogy  az  MDF-fel  nem  foglalkozom  többet. Ott  olyan  okos  emberek  csinálják  a  politikát, hogy  nincs  szükségük  kritikára. Legutóbb  éppen  arra  a  teljesen  új  és  zseniális  következtetésre  jutottak, hogy  az  állam  rossz  gazda. Ha  valakik  nem  értik, hogy  még  ahhoz  is,

hogy  minden  a  régi   maradjon, néhány  dolgon  változtatni  kell, akkor  mit  mondjak?! Azt  azonban

mondom, hogy  az  ön  által  emlitett  úr  iránti  kereslet   növekedésében  egészen  más  tényezők  játszottak  szerepet, mint  amit  ön  el  akar  hitetni  velem.

Az  EU-ban  egy  új  frakció  létrehozásához  hét  különböző  országból  kell  képviselőket  toborozni! Remélem  érti, hogy  ez  mit  jelent  és  technikailag  hogyan  kivitelezhető  a  legkönnyebben. A  megkereséseknek  ez  a  valódi  oka, nem  pedig  az, amitől  ön  "elájult". Mellesleg: az  illető  úr  zsenialitásáról  szóló  politikai  népmesének  az  a  valódi  célja, hogy  a  Fidesz  négy  évi  esetleg  sikeresnek  is  értékelheto  kormányzását  kommunikációs  eszközökkel  "ellenpontozzák", hogy  finoman  fogalmazzak. (Nehéz  elhinni, hogy   valaki  ezt  nem  látja  át.) 

Ehhez  kapcsolódva  azért  idézek  egy  másnak  irt  régebbi  levelemből: Én  abból  indulok  ki, hogy  az  állam  - pénzügyi  szempontból  -  non-profit  szervezet. Az  államnak  nem  bizniszei  vannak, hanem  feladatai. ( 2007. december )

Ami  pedig  az  ön  által  emlitett  másik  pártot  illeti, arról  is  volt  véleményem. " ....ha  nincs  politikai  irányváltás  az  MSZP-ben, akkor  vagy  bukik  a  Gyurcsány, vagy  bukik  az  MSZP. Például

középpárti  szintre."( 2008.  április )

És  akkor  valamit  arról  - az  ön  szerint  zseniális -  húzásról, (ti.  a  Jobbik  felfuttatásáról), amivel  a  Fideszt  úgymond   sarokba  szoritották. A  zsenialitásról  nyilvánvalóan  különböző  a  véleményünk, de  szerintem  nem  az  enyém  fog  megváltozni, hanem  hamarosan  az  öné  és  azoké, akik  egyetértenek  önnel.

Tegyük  fel, hogy  a  Jobbik  bejut  a  parlamentbe, a  Fidesz  alakithat  kormányt  és  az  ellenzék  "felállása"  a  következő:  Jobbik, MSZP. (Természetesen  nincs  kizárva, hogy  más  párt  vagy  pártok  is  bejuthatnak, de  ezt  most  hagyjuk. Ez  ugyanis  az  MSZP  számára  már  egyenesen  katasztrófát  jelentene, bár  szerintem  az  előbbi  verzió  sem  lesz  egy  sétagalopp.) 

Mit  gondol, melyik  párt  fog  megerősödni   ellenzéki  pozicióból? Mit  gondol, "hová"  kopnak  majd  a  Fidesz  szavazói, az  MSZP-hez  vagy  a  Jobbikhoz? Ha  egy  rövidebb  és  kevesebb  témára  koncentráló  levélben  ezt  megválaszolná, annak  valóban  örülnék.

  De  nézzük  a  zsenialitás  egy  másik  teoretikus  változatát, amelyre  ugyan  kisebb  az  esély, de  nem  nulla. Ha  a  Fidesz  csak  a  parlamenti  helyek  kevesebb, mint  50%-át  szerzi  meg, akkor 

vagy  az  MSZP-nek  kell  közel  40%-os  eredményt  produkálnia, kb. 12%-os  Jobbikkal

vagy  be  kell  jusson  egy  negyedik  párt  és  akkor  elég  a  35%-os  MSZP - 12%-os  Jobbik  duó

vagy  hárompárti  a  parlament  és  a  Jobbik  minimum  20%  körüli  eredményt  kell  elérjen. Miért?

Azért, mert  a  40%-os  MSZP  lehetőségét  szerintem  nyugodtan  kizárhatjuk, vagyis

50%  alá  nyomni  a  Fideszt  -  reálisan - csak  egy  relative  erős  Jobbikkal, plusz  negyedik  párttal  lehet, vagy  egy  nagyon  erős  Jobbikkal, de  ez  már  azt  jelentené, ha  tetszik  jelenthetné, hogy  az  MSZP  25%  alá  zsugorodott. ( Pedig  a  jelenlegi  "állás"  szerint  még  egy  bőven  20%  alatti  eredmény sem  elképzelhetetlen, már  ami  a  parlamenti  helyek  számát  illeti. És  még  hátra  van  kilenc  hónap, ha  igaz, hogy  az  úton  végig  kell  menni.)

A  szerintem  több, mint  problémás "zsenialitás  csúcsa"  tehát  nem  ott  van, ahol  ön  mondja, ha  egyáltalán  beszélhetünk  erről, hanem  a  nagykoalició  inkább  vélt, mint  valós  esélyében. Abban, hogy 

a  Fidesz  nem  mer  majd  koaliciót  kötni  a  Jobbikkal, ha  pedig  lesz  ilyen, nem  akar  koaliciót  a  negyedik  bejutóval, s  igy  jobb  hiján  marad  az  MSZP. Erre  lehet  spekulálni, de  akkor  megint  felmerül  a  kérdés, hogy   vajon  nagykoalició  esetén  hogyan  tudják  megakadályozni  az  ellenzéki  Jobbik  további  erősödését? Másfelől: akár  mennyire  is  "fél"  az  MSZP  a  kétharmados  Fidesztől, egy  negyedik  párt  (nem  beszélve  egy  ötödikrol)  bejutása  az  MSZP  számára  hosszútávon  kész  katasztrófa  lenne.

A  fenti  felvetésekből  talán  elég  egyértelmű, hogy  a  Jobbik  "felhozása", további  erősitése  az  MSZP-nek  csak  akkor  érdeke, ha  brahira  játszik, és  a  választások  halogatásával  szerintem  arra  játszik, aminek  a  vége  sokkal  rosszabb  is  lehet, mint  amit  ma  el  tudnak  képzelni.

Az  én  véleményem  persze  továbbra  is  az, hogy  a  Fidesz  egyedül  fog  kormányt  alakitani. Minél  tovább  folytatódik  a  rasszistázás, nácizás, annál  biztosabban  és  annál  nagyobb  többséggel, mert  egy  20%-os, vagy  annál  erősebb  Jobbikot, még   MSZP-SZDSZ  segitséggel  is  nehéz  elképzelni.

Hosszú  levelének  végére  - talán  véletlenül - becsúszott  egy  "aki  ezt  nem  érti, az  hülye"  cimű  megjegyzés. Nem  próbálom  meggyőzni  az  ellenkezőjéről, de  azért  a  tényeket  "összerakom", hátha  ön  és  az  új  okosak  is  követni  tudják.

Az  MSZP  létrehoz  egy  válságkezelő  kormányt, amelynek  tagjai  80%-ban  a  párt  vezető  politikusai. Erről  a  kormányról  azt  kommunikálják, hogy   az  nem  az  MSZP  programját  valósitja  meg, de  támogatják. Ezután  elkezdik  képviselni  a  baloldali  értékeket  a  kormánnyal  szemben, majd  naponta  rákérdeznek  a  Fideszre, hogy  ők  mit  csinálnának  másként, mint  az  a  kormány, amelyhez  az  MSZP  programjának  "semmi  köze", legfeljebb  annyi, hogy  az  immár  kommunikációs  szempontból  kvázi  ellenzékben  lévő  párt, "kivülről"  próbál  nyomást  gyakorolni  saját  magára. Ha  a  nyomásgyakorlás  "véletlenül"  eredményes,  az  természetesen  az  MSZP  sikere, minden  más  - pl.  a megszoritó  intézkedések -  viszont  a  kormány  "balhéja". Remélem  idáig  értheto, hiszen  mindig  a  legegyszerűbb  dolgok  a  legzseniálisabbak.

  Összefoglalva: Magyarországnak  van  egy  kormányzó  pártja, amelyik  két  szempontból  is  ellenzékben  van. Ellenzéke  a  kormánynak, vagyis  önmagának  és  ellenzéke  annak  a  Fidesznek, amelyik  szerintük ugyanazt  csinálná  kormányon, mint  a  jelenlegi. Ez  azt  jelenti, hogy  a  kormány  és  a  Fidesz  programja  azonos, amit  ugyan  az  "ellenzéki"  MSZP  - néha -  képes  korrigálni, de  sajnos  nem  mindig! Tiszta  sor,

mondaná  a  nagyapám, ha  még  élne.

A  kommunikációs  és  a  tényleges  helyzet  tehát  a  következő.

A  Fidesz  bár  tényszerűen  ellenzékben  van, de  mivel  ugyanazt  csinálná, mint  a  mostani  kormány, kommunikációs  szempontból  /kvázi/  kormányzópártként  kell/ene/  kezelni.(Ti.  a  választónak!)

Ténylegesen  az  MSZP  kormányoz, de  kommunkációs  szempontból  valójában  harcos  ellenzékként  képviseli  a  baloldali  értékeket  a  saját  maga  vezette  kormánnyal  és  a  gaz, kvázi-kormányzó Fidesszel  szemben. Gondolom  világos, hogy  ez  már  egy  kicsivel  komplikáltabb  dolog, mint  a  sokszor  hangoztatott  ellenzék  ellenzéke  cimű  egyszerűsités.

Végül!

A  Fidesz  azt  mondja, hogy  előrehozott  választások  kellenek! A  plakátjukon  még  ennél  is  bonyolultabban  fogalmaztak: Elég!

Az  MSZP  a  fenti  "üzenettel"  operál. Mit  gondol, ki  nyeri  majd  a  kommunikációs  csatát?

Ennyit  a  hülyeségről.

 ( Cikkének  csak  az  engem  is  "érinto" részére  reagálok. )

A  politikai  tudatosság  kérdésébe  most  nem  megyek  bele, röviden  irtam  már  róla  a  blogomban.

Azt  azonban  biztosan  állitom  önnek, hogy  egy  politikai  kampányt  nem  ösztönösen  épitenek  fel

és  a  hatásmechanizmusát  többszörösen  és  a  lehetséges  legmélyebb  szintig  felmérik, jobb helyeken

ellenőrzik  is. Mondom  ezt  némi  tapasztalattal  a  hátam  mögött, hiszen  kettőnek  is tevékeny  résztvevője  voltam, igaz, ez  nem  tegnap  volt.(84 Reagan, 94  MDF, bár  ez  utóbbiban  csak  annyi  "szerepem"  volt, hogy  - néhány  dolgot  leszámitva - amit  javasoltam, annak  megcsinálták  az  ellenkezőjét.)

Ön  azt  irja, hogy  akik  szerint  az  SZDSZ  plakátjai  hozták  fel  a  Jobbikot, azok  paranoidok, mellékesen  pedig  röhejesek. Annyiban  önnek  igaza  van, hogy  nem  csak  az  SZDSZ  plakátjairól  van  szó, hanem  az  ezt  megelőző  húsz  évrol  is. (Természetesen  másról  is,  ezt  azonban  most  idő  hiányában  nem  részletezem, maradjunk  a  plakátoknál.)

Nem  gondolom, hogy  újat  mondok, hiszen  ön  sem  ma  kezdte  a  szakmát, egyezzünk  meg  tehát  abban, hiszen   PR  ABC-ről  van  szó, hogy  egy  párt  ismertségi  mutatói  és  a  rájuk  leadott  szavazatok  száma  között  összefüggés  van.

Márpedig  ez  az  összefüggés  annál  szorosabb, minél  újabb  egy  politikai  szereplő. PR  szempontból  tehát  egy   "friss  erő"  felfuttatásának  első  lépcsője  a  párt  ismertségi  szintjének  emelése. Ez  közhely. Az  olyan  plakát, amelyen  egy   rendkivül  alacsony  ismertségi  szintű  párt  "szimbóluma"  együtt  jelenik  meg  egy  kiemelkedően  magas  ismertségi  fokkal  rendelkező  politikai  párt  szimbólumával  az  egyértelműen  a  kevésbé  ismert  pártnak  kedvez, hogy  finoman  fogalmazzak. Ezt  azonos  ismertségi  szint  esetén  negativ  reklámnak  nevezhetnénk, az  SZDSZ-Jobbik  párositásban  ez  értelemszeruen  és

hatásában  az  "ismeretlen"  felhozását, magyarul ismertségi  szintjének  növelését  eredményezi.

A  piacon  már  jól  ismert  mosóporok  "összehasonlitó"  reklámjaiban  a  negativ  "szereplő"  azért márkátlan  doboz, mert  beperelhetik  őket. De  ha  ez  nem  lenne  "tilos", akkor  sincs  az  az  épeszu  ügynökség, amelyik  egy  a  piacra  betörni  szándékozó(!!!), még  alig  ismert  konkurens  árut  feltenne  a  plakátjaira. Ön  soha  nem  fog  olyan  reklámplakátot  látni, amelynek  egyik  oldalán  egy  párásan  csillogó  Coca  Cola-s  üveg  látható, a  másikon  pedig  egy  - mondjuk -  most  piacra  dobott, koszos  üvegben  lévő  agyagsárga  lötty, amely  szimbólikusan, de  félreérthetetlenül  utal  a  másik  termékre.

(Ennek  akkor  volna  értelme, ha  az  ismertségi  szintjük  közel  azonos  lenne, de  ez, mint  mondtam, "büntetendő"!  Egyébként  a  fenti  példával  nem  a  két  pártot  minősitem. Itt  az  ismertségi  szintről  és  a  negativ  reklám  megjelenitéséről  van  szó!)

Ilyen  alapvető  hibát  egyetlen  párt  sem  követ  el. Ez  tudatos  döntés  volt. De  van  itt  más  is,

többek  között  az  SZDSZ  húsz  éve  folytatott  politikája!

Mint  irtam, a  Jobbik  a  bejutási  küszöböt  előbb-utóbb  elérte  volna  plakátok  nélkül  is, aminek  okait  a  hét  éve  kormányzó  pártok  politikájában  kell  keresni. Ezt  megirta  ön  is, nem  részletezem, de  a  húsz  éve  tartó, minden  pitiáner  és  a  világban  mindenütt  előforduló  egyedi  esetekből  általánositott

fasiszta, náci  Magyarország-kép  felfestésében  az  SZDSZ  szerepe  elévülhetetlen. Száz  oldal  is  kevés  lenne  a  felsorolásához. Egyetlen  dolgot  azért  hadd  emlitsek. Nemcsak  akkor  kell  hivatkozni  a  nyugati  demokráciákra, meg  elhatárolósdit  követelni, amikor  a  félnótás  Szabó  Albert háromtagú  kis  csapata  masirozik, vagy  Bácsfi  Diana  négytagú  tömege  ellepi  az  utcákat, hanem  akkor  is, amikor  például  az  a kérdés, hogy  Nyugaton  mikor  szoktak  lemondani  a  kormányok. Vagy  tud  ön  egyetlen  demokratikus  országot  is  emliteni, ahol  az  öszödi  beszéd  "kiszivárgása"  után  a  kormány  a  helyén  maradhatott  volna?

Nem  szaporitom  a  szót.

Amikor  az  SZDSZ  húsz  éves  politikája  következtében  már  minden  hitelét  elveszitette,  ráadásul

a  mai  napig( L. a  kint  is  vagyok, bent  is  vagyok  cimű  átlátszó  és  primitiv  játékot)  letagadhatatlan  és tevékeny  részese  annak, hogy  Magyarország  itt  tart, ahol  tart, akkor  előáll  egy  plakáttal, amelyen  egy  a  - szavazóbázisát  tekintve -  semmilyen  értelemben  sem  rivális(!!!), nem  túl  ismert, de  amennyire  ismert, az  is  neki  köszönhető,  pártot  emel  maga  mellé, hogy  válasszatok, ő  vagy  én! Ami  azt  üzente  a  társadalomnak, hogy  ha  engem  választotok, akkor  tovább  folyik  a  rasszistázás, fasisztázás, nácizás, mondjuk  a  közbiztonság  javitása  helyett.  Mindezt  egy  válság  közepette, amikor  már  minden  közvéleménykutatás  jelzi, hogy  " a  bárki  csak  ne  az  SZDSZ-MSZP"  hangulat  a  mérvadó  az  országban. Ez  persze  mellékszál  és  nem  is  elemzem  azt, hogy  (de  megjegyzem)  pszichológiai  értelemben  hogyan  is  reagálhat  egy  ilyen  válaszás  elé  állitott  "átlagpolgár", akit  a  válság  mondjuk  érzékenyen  és  közvetlenül  érintett. Márpedig  ilyenek  sokan  vannak! A  helyzet  ugyanis  az, hogy  a  plakáton  -  a tömegek  számára  legalábbis -  a  "válságba  taszitó"  és  az  arra  "megoldást  kináló"  áll  szemben  egymással. Hogy  ez  a  "megoldás"  több  mint  hamis? Az  hát! De  mint  mondtam, az  alternativa: a  további  rasszistázás, fasisztázás  és  nácizás, megoldások  helyett.  (És  akkor  még  egy  szót  sem  szóltam  az  állandó  privatizációs  "ötletelésrol", a  kiszervezéses  államtalanitásról, az  állam  rossz  gazda  cimszó  alatt  a  veszteségest  megtartó, a  nyereségeseket  magánkézbe  juttató  koncepcióról, valamint a  hülyék  vagytok, mucsaiak  vagytok, magyarkodtok  szövegekről, vagy a  válság  kellős  közepén  forszirozott  Holocaust-tagadást  tiltó  törvényről, stb., stb., amelyek  egy  része  nemcsak  személyükben, de nemzeti  önérzetükben  is  sértik  a  társadalom  tagjait, más  részükkel  pedig  döntő  többségükben  nem  értenek  egyet, köszönhetően  - többek  között -  a  korrupciós  ügyek  sokaságának. )

Mindenesetre  a  "sugallat"  szerint  a  fentiek  között  kellett  dönteni.

Ez  persze  egyszerűsités  a  javából, de  sajnos  nincs  időm  "regényt"  irni.

A  politikában  ritka  a  véletlen, kampányban  meg  még  annál  is  ritkább! Egy  kampány  a  politika

egyik  legtudatosabban  megtervezett  és  végrehajtott  tevékenysége. A  Jobbik  ismertségi  szintjének  SZDSZ-es  plakátokkal  való  emelése, visszatekintve  az  elmúlt  két  évtizedre, logikus, még  akkor  is, ha  a  "siker"  mértéke meglepte  azokat  is, akik  a  politikájukkal  és  végül  a  kampányukkal "kikovácsolták." Félreértések  elkerülése  végett, én  nem  vagyok  Fideszes, hozzám  az  Antall  politikája  állt  és  áll  közel, de  mi  sem  bizonyitja  jobban, hogy  ez  egy  tudatosan  megszerkesztett  elem  volt, hogy  azóta  is  a  szélsőjobboldali   veszélyről  szól  a  nóta, no  meg  a  vele  összemosott  Orbánról, miközben  mindenki  pontosan  tudja, hogy  ezt  a  két  részletben  felépitett  "problémát"  csak  egy  jobboldali  kormány  lesz  képes  kezelni.

(A  két  részlet: a/  a  kormányzati  politika  megalapozza  az  "igényt" (ti.  egy  radikális  pártra)

                        b/  biztositja  az  ismertség  megfelelő  szintjét  (ti.  a  radikális  pártét)

Sajnos  ettől  függetlenül  bebizonyosodott, hogy  a  kétharmad  még  igy  sincs  "kivédve"! 

Mit  jelent  ez?!

A  szerintem  elkerülhetetlen  új  választások  további  halogatását  és  ezzel  a  Jobbik  további  erősitését.  Nincs  itt  semmilyen  paranoia. A  röhögésre  pedig  semmi  okunk.

üdvözlettel  Bárány  János

   Hallgatom  az  (EU)  választásokat  elemző  szakértőket  és  politikusokat. Elképesztő.

A  végeredmény: 56:19! És  mi  történik?! A  vesztes  meccs  után  a  politikai  B-középből  kiemelt  "független  szurkolók"  egy  kis  csoportja  megpróbálja  leverni  a  győztes  csapat  kapitányát, majd

az  otthon  maradottak  (64%) számát  elemezgetve, akik  ugye  nem  dőltek  be  a  Fidesznek, megállapitják, hogy  a  következő  mérközés  kétesélyes. (Megjegyzem: ha  a  HirTV  és  az  Echo TV

folyamatosan  ismételné  a  műsorukat, ma  a  Fidesz 10 %-kal  jobban  állna, nem  is  beszélve  a  Jobbikról.) A  képernyőn  - szigorúan  csak  egymás  között-  zajló  verbális  "tömegbunyót"  nézve  egy  pillanatra  felmerül  bennem  az  a  képtelen  gondolat, hogy  ezek  tényleg  elhiszik  azt, amiről  beszélnek, hogy  ti. annak  köze  van  a  valósághoz, de  ez  lényegtelen  is. Ugyanazok  a  kommunikációs  panelek, ugyanazok  a  szófordulatok, ugyanaz  az  ugyanaz, Orbán  Orbán  hátán, milyen  sok  szavazatot  vitt  el  a  Jobbik  a  Fidesztől, akik  nem  szavaztak, azok  arra  szavaztak, hogy  továbbra  is  a  Bajnai  kormányozzon, (mert  ugye  mikor, ha  nem  válság  idején  lehet  kormányról  szavazatokat  szerezni, de  ezt  már  én  mondom), stb. stb. Szóval  érdemes  várni  2010-ig. Persze  csak  akkor, ha  az  úton  valóban  végig  kell  menni.

Az  ember  meg  csak  ül  és  néz  ki  a  fejéből, hogy  akkor  most  ő  nem  normális  vagy  körülötte  a  világ?

  A  szándék  szerint  5-10 %  közé  pumpálni  akart  Jobbik ( 15% )  több  megyében  megveri  az  MSZP-t!

Ki  lepődik  meg  legjobban, az  MSZP. Az  SZDSZ  csak  azért  nem, mert  egyrészt  pillanatnyilag  zavarban  vannak, másrészt  olyan  sokat  költöttek  a  Jobbik  óriásplakátjaira, hogy  ha  valakik, akkor  ők  pontosan  tudták, hogy  miről  fog  szólni  a  történet. (Más  kérdés, hogy  a  "közös  plakátok"  csak  az  egyik  irányba  hatottak  pozitivan.) Elmondom  mégegyszer, egy  társadalom  kommunikációs  vezérlésének  határai  vannak. A  társadalmi  valóságot  teljesen  figyelmen  kivül  hagyó  politikai  propaganda  demokratikus  viszonyok  között  is  kontraproduktiv. (Is, mert  a  diktatúrában  is  az,

csak  ott  nem  jelenhet  meg  a  végeredmény.) A  cigányok  által  sűrűn  lakott  megyékről, ahol  állitólag

a  jónál  is  jobban  szerepelt  a  Jobbik, csak  annyit, hogy  azért  a  Rózsadombon  és  környékén  sem  buktak  nagyot.( Jobbik-SZDSZ  II. ker. 9.35:6.69 %, XII. ker. 9.52:6.22 %.)

  A  küszöböt  átlépo  új  szürkeállomány  első  nyilatkozatainak  egyike  az  volt, hogy  aggódnak  a  Jobbik

miatt. A  másik  "egyike"  pedig  az, hogy  aki  nem  ért  egyet  a  Bokrossal, az  hagyja  el  a  pártot.

A  lehülyézés, leostobázás  után  a  rasszisták, horthysták, antiszemiták, nácik, keresztény  kurzust  akarók  kijelölésére  - gondolom - még  várni  kell  kicsit.  Roll  over  Antall, és  erről  ennyit.

  Általam  értelmesnek  tartott  közirótól  olvasom, hogy  a  Fidesz  56 %-a  kudarc. Pestiesen  szólva, erre  azért  már  én  is  dobtam  egy  hátast. A  majd  tiz  éve  5.1-5.3 %  közötti, sikert  sikerre  halmozó

MDF-hez  képest  vagy  az  MSZP  17 %-ához  képest, mert  nem  mindegy. (A  Jobbikhoz  hasonlitani    azért  nem  érdemes, mert  az  három  párt  (SZDSZ, MSZP, Jobbik) közös  kommunikációs  sikere, de  ne  feledkezzünk  meg  arról  a  segitségről  sem, amit  a  magyar  társadalomról  a  legcsekélyebb  ismerettel  sem  rendelkező  kormány  nyújtott, a  szurkolókból  álló  "elemzők"  okos  tanácsairól  pedig  már  szó  se  essék.) Nincs  olyan  sportág, azon  belül  is  ellenfél,amellyel  szemben  egy  56:19-es  eredmény  ne  számitana  sikernek. A  politikában  ezt  - maradjunk  a  sportnál -  technikai  KO-nak  hivják. De  mint  tudjuk, Magyarországon  már  a  relativ  is  relativ.

És  akkor  a  Jobbik.

Két  dolgot  biztosan  állithatunk. A  Jobbik  a  valós  társadalmi  problémák  felvetésével, azzal, hogy  egyáltalán  beszél  róluk, előbb  vagy  utóbb, de  valószinűleg  a  parlamenti  küszöb  közelébe  került  volna. A  sikeres  szereplés  másik  eredője  pedig  az  a  felismerés, hogy  az  SZDSZ-MSZP, miközben

a  tönk  szélére  sodorta  az  országot, ahol  mára  milliók  élnek  a  létminimum  alatt, köztük  százezres  nagyságrendben  beszélhetünk  éhezo  gyerekekről, a  két  párt  a  politikailag  korrekt  beszéd  számonkérésével  és  az  antiszemita-rasszista  vádak  -húsz  éve  hallgatott-  ismételgetésével  "szórakoztatja"  a  magyar  társadalmat. A  problémák  megoldása  helyett!

  A  rendőrség  dél-amerikanizálása, hogy  ti.  csak  tüntetések  leverésére  alkalmas, a  közbiztonság  megteremtését  pedig  közlekedésrendészeti  kérdésként  értelmezi, azt  üzeni  a  társadalomnak,

hogy  az  állam  képtelen, vagy  más  interpretációban, nem  akarja  ellátni  a  feladatait.

A  kormány  működésének  látható  és  kézzel  fogható  jelei: a  permanens  privatizáció, saját  feladatainak  kiszervezése, a  szólásszabadság  korlátozására  tett  folyamatos  kisérletek, a  közbeszerzések  körüli  botrányok, a  versenyképességre  hivatkozó  újabb  és  újabb  megszoritások, a  szociális  érzéketlenség.

a  nemzeti  érdekeket  képviselni  szándékozók  megbélyegzése, rasszista  cimkék  osztogatása, válság  idején  Holocaust-tagadást  tiltó  törvény  erőltetése stb., stb., stb.

Ettől  sikeres a  Jobbik, nem  attól, hogy  a  Vona  egyszer  közelről  látta  az  Orbánt, s  ha  ez  igy  megy  tovább, és  minden  jel  szerint  igy  megy, akkor  a  folytatás  is  garantált. Hét  megyében  előzte  meg  a  Jobbik  az  MSZP-t. Már  most  szólok, hogy  a  Vas-Borsod, Zala-Szabolcs, stb.  régiók  bevezetése  nem  megoldás. 

T.P  azon  kevés  elemzők  közé  tartozik, akire  érdemes  odafigyelni. Azt  mondja  egy  interjúban, hogy 

ha  június  7-én  a  Fidesz  60%-os  eredményt  ér  el, akkor  az  a  szociknak  már  siker. Az  "elgondolkodáshoz"  - szerinte-  kétharmados  vagy  70%-os  vereség  szükségeltetik. T.P.  alighanem  viccelt  vagy  tud  valamit, amiről  nem  akar  beszélni, hiszen  ezzel  az  erővel  mondhatott  volna  100%-ot  is, ugyanis  egy  ilyen  eredménynél  épp  úgy  "nincs  min"  gondolkodni, mint  hetven  százaléknál. Mindenesetre  ha  én  MSZP-s  lennék, én  már  40-50%-nál  is  eltöprengtem  volna  egy  csöppet. Mégpedig  azon, hogy  nem  lenne-e  jobb  egy  előrehozott  választás  most, mint   95%-nál.

De  félre  a  tréfával! Szerintem  az  MSZP-ben  már  régen  gondolkodnak. Csak  nem  azok  és  nem  azon, akiknek  és  amin  kéne. Valakinek  már  irtam  egyszer: más  a  szempontja  egy  tűzoltónak  és  más  a  ház  tulajdonosának. Utóbbi  szerint  a  Picasso-képet  kell  megmenteni  a  nappaliból, a  tűzoltó  szerint  meg  a  házat.

T.P.  megjegyzi  azt  is, hogy  Európában  elég  ritka  az  50%  feletti  győzelem. Ha  ez  igy  van, akkor  kérdezem  én, miért  is  számit  szoci  sikernek  a  Fidesz  60%-os  eredménye? (Nem  beszélve  arról, hogy  ez  egy  listás  szavazás  lesz! A  Szili  Kati  35%-a  pedig  világosan  jelezte, hogy  az  OV-n  ez  hány  egyéni  helyet  jelenthet.) T.P.  érvelésébol  tehát  hiányzik  valami. A  lényeg. De  azt  bárki  nyomon  követheti  a  napi  sajtó  hireiből.

   A  blogom  cime  tudatos  választás  eredménye. Bonyolult  dolgokat  a  lehető  legegyszerűbben  megfogalmazni, ezt  üzeni  a  cim, vagy  legalábbis  ez  a  szándék.

Erről  jut  eszembe  egy  csaknem  negyven  éve  irt  versem  első  sora, s  ha  már  igy  kizökkentem

az  "időből", ide is  másolom. ( Talán  másokat  is  megnyugtat  egy  pillanatra.)

SZÜLETÉSNAPRA

Szép  torzó  a  szándék.

Őszből  vert  hidak  a  hóra.

A  legszürkébb  tűz,

mintha  egy  hasáb  szélből

a  kezed  kifolyna.

Hűvösödik. Vagy  hervad  a  hideg?

A  halál

kis  fekete  torta, ahogy

meggyújtod  rajta  a  szived.

  Visszapofozva  magamat  a  politikába, a  bevezető  sorokból  egyértelműen  következik, hogy  a  blogomnak  azok  is  fontos  "részei", amelyek  nincsenek  benne: a  belőlük  levonható  következtetések. Amikor  tehát  azt  irtam, hogy  "most  éppen  a  rasszisztázás  van  soron", abból  -  én  legalábbis  azt  hittem -  egyértelműen  kitűnik  a  mögöttes  cél  is. Ha  ebben  a  konkrét  esetben  ez  nem  volt  elég  világos, akkor  most  elmondom  "lebontva", hogy  miért  kellett  felépiteni  egy  olyan  veszélyt, ami  magától  nem  akart  összeállni  "kritikus  tömeggé".

A/  tematizálható  a  közbeszéd, elvonva  ezzel  a  figyelmet  más  - a  köz  szempontjából -  fontosabb  

      dolgokról

B/  a  radikális  jobboldal  szavazatokat  von  el  a  jobbközéptől

C/  van  mivel  összemosni  a  jobbközepet