Cipőt a cipőboltból

  Érdekes  cikket  olvasok. A  szerző  azzal  inditja  nagylélegzetű   irását, hogy  "...  a  kérdésre, hogy  a  rendelkezés  alapján  tartható-e  ma  Magyarországon  neonáci  demonstráció,  a  Magyar  Helsinki  Bizottság  válasza  egyértelmű  nem." Majd  azzal  fejezi  be, hogy  - a  jelenlegi  törvények  szerint -betiltani  viszont  nem  lehet! Nem  teljesen  világos, hogy  akkor  most  az  MHB  szerint  tartható  ilyen  tüntetés  vagy  nem? ( Mint  ahogy  ezt  egy  megelőző  közleményükből  tudjuk, tartható  csak  fel  kell
oszlatni!)
  A  szándékot, ha  tetszik  aggódást  a  jogállamért, érteni  vélem, az  érvelés  azonban  sántit.
Az  alapja  ugyanis  az, hogy  idézem:  A  gyülekezési  törvény  2.§ (3)  bekezdése  szerint   "a  gyülekezési  jog  gyakorlása  /..... /  nem  járhat  mások  jogainak  és  szabadságának  sérelmével."
Itt  mindenekelőtt  fel  kell  tennünk  azt  a  kérdést, hogy  létezhet-e  olyan  tüntetés, amelyik  nem  jár 
mások  jogainak  vagy  szabadságának  a  sérelmével? De  rögtön  meg  is  válaszolhatjuk, olyan
demonstráció, amelyik  senkinek  semmilyen  jogát  vagy  szabadságát  sem  sérti, az  mind  elméletileg, mind  gyakorlatilag  kizárt. A  kérdés  csupán  az, hogy  milyen  "szintű"  jogát  vagy  milyen  szabadságát  sérti. ( Aki  például  aludni  szeretne, de  a  kiabáló  tömegtől  nem  tud, annak  sérül  a  pihenéshez  való  joga. Aki  közlekedni  akar, de  a  felvonulóktól  nem  tud, azt  korlátozzák  a  mozgásában. És  sorolhatnám.) Az  azonos  "szintű", vagyis  a  gyülekezéshez  való  jogát, vagy  a  szólásszabadság  jogát  azonban  egész  biztosan  senkinek  sem  sérti, mégpedig  azon  az  alapon  nem, hogy  mindenkinek  ugyanolyan  joga  van, mint  aki  éppen  akkor  "sért". A  következtetés  egyértelmű, ha  a  "sértések"  és  a  "sérelmek"  között  nincs  hierarchia, akkor  a  törvény  értelmezhetetlen. (Ti. ebben  az  esetben  minden  demonstrációt  automatikusan  be  kellene  tiltani. Ez  nyilvánvalóan  teljes  képtelenség. Maradna  még  egy  "választás", hogy   akkor  inkább  engedélyezzük  mindegyiket, ez  esetben  viszont  a  "mások  jogainak  és  szabadságának  sérelme"  kitételnek  semmi  értelme  /és  keresnivalója/  a  törvényben. Márpedig  benne  van, ami  egyúttal  azt  is  jelenti, hogy  a  jogalkotó  egyik  "irányban"  sem  gondolja  abszolútnak  a  jogot, röviden: elfogadja  a  "sérelmek"  hiearchiáját  és  a  megitéléstől  teszi  függővé  a  tiltást. Ennek  alapja  pedig  nem  lehet  más, mint  a  társadalmi  közmegegyezés.)
  "Alapjogok  feszülnek  itt  egymásnak  - a   gyülekezési -  és  véleménynyilvánitási  jog  egyfelől, a  nácik  által  megsemmisitendőnek  gondolt  kisebbségek  tagjainak  emberi  méltósághoz  való  joga  másfelől
(amelybe  a  félelem  nélküli  élethez  való  jog  is  beletartozik.)"- irja  a  szerző. A  gyülekezési-  és
véleménynyilvánitási  jogról  fenn  már  megállapitottuk, hogy  nem  abszolút, magyarul  korlátozható. 
Az  emberi  méltósághoz  és  a  félelem  nélküli  élethez  való  jog  fogalma  kissé  bonyolultabb, éppen  ezért  nincs  is  - sehol  a  világon -  egyértelmű  definiciója. Azt, hogy  ki  mitől  fél(het), aligha  lehet  tételesen  felsorolni. ( Ez  tehát  szintén  /jog/értelmezés  kérdése.) Az  emberi  méltósághoz  való  jog  megitéléséről  nem  is  beszélve. Egy  nem  teljesen  idevágó  példával  élve, Kambodzsában  betiltották  a  "Miss  Taposóakna"  szépségkirálynő  választást, arra  hivatkozva, hogy  az  "sérti  a  mozgáskorlátozottak  méltóságát", miközben  a  betiltással  maga  az  Aknák  Áldozatainak  Szövetsége, sőt,  a  Mozgáskorlátozottak  Egyesülete  sem  értett  egyet. (Orbán  hatalomra  jutásától  állitólag  százezrek  félnek, de  ezen  az  alapon  betiltani  egy  a  volt  miniszterelnök  melletti  demonstrációt  - felteszem -  a  szerző  szerint  se  lehet.)
  Az  emberi  méltóság  és  a  félelem  nélkülliség  tehát  olyan  általános  fogalom, ami  csak  konkrét  eset  kapcsán  "értelmezheto", a  jogra  "leforditott"  jelentése  ezért  nem  is  alapulhat  máson, mint  (szintén)  társadalmi  közmegegyezésen. Ilyen   - vagy  inkább  ehhez  hasonló -  közmegegyezés  volt  a  mai  magyar  társadalomban  arról, hogy   a  Rudolf  Hess  emlékére  rendezett  felvonulást  be  kell  tiltani. Mi  sem  bizonyitja  ezt  szemléletesebben, mint  hogy  ezzel  minden  parlamenti  párt  egyetértett.
  A  kérdés  tehát  nem  az, hogy   a  rendőrség  hány  különböző   - tételesen  és  jogszabályban -  rögzitett  okra  hivatkozva  nem  engedélyezhet  egy  demonstrációt. ( Volt  idő, amikor  a  terrorizmusról  egyetlen  törvény  sem  rendelkezett, igy  aztán   - jobb  hiján -  gyilkosság  vagy  gyilkossági  kisérlet  miatt  itélték  el  az  elkövetőket. Pedig  a  két  cselekmény  aligha  mosható  össze. ) Hanem  az, hogy   ha  egy  adott  demonstráció  megtartása  veszélyeztet(het)i  a  társadalom  demokratikus  működését, akkor  azt  be  kell-e  tiltani  vagy  sem? Bár  a  "fogalommal"  ugyanaz  a  probléma, mint  az  "emberi  méltóság"  esetében, ha  ebben  közmegegyezés  van, hogy  ti.  igen, akkor  azt  sem  a  magyar  állam, sem  annak  rendőrsége  nem  hagyhatja  figyelmen  kivül. Jogvédők  persze  figyelmen  kivül  hagyhatják, még  azt  sem  állitom, hogy  oktalanul  teszik, de  vannak  esetek, amikor  jobb  hallgatni. (Németországban, ahol  nincs  halálbüntetés, egy  a  legszigorúbb  és  legbiztonságosabb  börtönben  őrzött  terrorista  állitólag  tarkón  lőtte  saját  magát. A  veszély  itt  az  volt, hogy  a  kiszabaditását  - feltehetőleg -  további  túszejtésekkel  próbálják  meg  elérni  a  még  szabadlábon  lévő  társak. Nem  ragozom, mindenki  ismeri  az  esetet, de  hogy  Németország  demokratikus  ország  ma  is, azt  nem  lehet  kétségbe  vonni!)
De  tovább  megyek! A  konkrét  esetben  figyelmen  kivül  hagyható  volt-e  - például -  Magyarország  nemzeti  érdeke? A  könnyebb  megértés  kedvéért  vegyünk  egy  extrém  példát. Afganisztáni  talibánok  ötezer  fős  tömege  érkezik  Magyarországra, hogy  gyakorolja  szabadságjogait  és  szabadon  kifejthesse  véleményét. Egyéb  veszélyekről  nem  szólva, engedélyezni  kell  ezt  a  tüntetést  vagy  be  kell  tiltani?
Ha  jól  értem  a  szerző  jogi  okfejtését  akkor  nem  kell  engedélyezni, illetve  igen, csak   fel  kell  oszlatni! Ez  nonszensz. A  világon  egyetlen  jogállam  sem  "gondolkodik"  ilyen  logika  mentén, ha  tetszik  egyetlen  állam  sem  fordul  szembe  saját  érdekeivel  pusztán  azért, mert  az  adott  eset  - betűről  betűre -  nem  illeszkedik  a  tételes  jog  előirásaihoz.
  Persze  értem  én  az  aggályokat, ha  egy  demonstrációt  nem  létező  jogszabályra  hivatkozva  tiltanak  be, vagy  még  csak  jogi  hivatkozás  sincs, akkor  ez  bármikor  megismétlődhet. Hivatkozási  alap  azonban  van  és  ez  minden  országban  - talán  az  Egyesült  Államok  az  egyetlen  kivétel, az  is  csak  a  tüntetésekkel  kapcsolatban -  legalább  olyan  súllyal  esik  latba, mint  maga  a  törvény  "betűje".
( Mert  a  törvénynek  szelleme  is  van, egy  országnak  meg  érdekei  is  vannak. ) Ez  pedig  az, amikor  valami  súlyosan  veszélyezteti  az  ország  demokratikus  működését. Ha  egy  Rudolf  Hess  melletti  tüntetést  összehasonlitunk  egy  televizió  vagy  rádió  elnökének  leváltásával, ami  mint  tudjuk, olyan  nagy  veszély  volt, hogy  bejárta  a  világsajtót, akkor  - gondolom -  az  vitán  felül  kell  álljon, hogy  egy  nyiltan  felvállalt  náci  felvonulás, legalább  ilyen  súlyos  veszély. Példákat  sorolhatnék  napestig. A  lényeg  mégis  az, hogy  egy  demokratikusan  működő  jogállamban  egyetlen  kormánynak  sincs  jogositványa  arra, hogy  a  törvényes  kereteken  túllépve "meghatározza", mikor  tiltható  be  egy  tüntetés  vagy  mikor  nem, ki  a  náci, horthysta, nyilas, fasiszta, rasszista  és  ki  nem, mitől  kell  félni  és  mitől  nem, milyen  zászlóval  lehet  felvonulni  és  milyennel  nem, stb.
  Egyetlen  esetet  kivéve, amikor  a  döntés  mögött  társadalmi  közmegegyezés  van, és/vagy   az  állam  demokratikus  működése  kerül(het)  veszélybe. ( Maga  a  német  Alkotmánybiróság, néhány  évvel  ezelőtt  még  azon  az  állásponton  volt, hogy  a  neonácik  felvonulhatnak. Ma  az  ellenkező  értelmezés  van  érvényben.  Nem  állitom, hogy  ez  utóbbival  nem  lehet  visszaélni /L. Szlovákia/, de  olyan  törvényt  alkotni, ami  abszolút  értelemben  kizárja  az  értelmezés  szükségességét, még  a  világon  senkinek  és  sehol  sem  sikerült. Többek  között  ezért  léteznek  - és  többszintűek -  a  biróságok, hiszen  ellenkező  esetben  az  ügyészség  is  hozhatna  itéletet.) Ezt  viszont  a  rendőrség  nem  hagyhatja  figyelmen  kivül. Semmi  szükség  tehát  arra, hogy  a  már  meglévő  törvényeinket, bármelyik  társadalmi  csoport  - kisebbségi  vagy  többségi -  véleményéhez  vagy   azok  napi   politikai  érdekeihez  igazitsuk.
Mert  ennél  nagyobb  veszély  a  demokráciát  sehol  sem  fenyegetheti.

  E  rövid  eszmefuttatás  után  került   elém  egy  másik  cikk, amelynek  lényege, hogy  egy  szabad  országban  a  gyülekezési  jog  a  (német)  nácikat  is  megilleti. Ha  viccelni  volna  kedvem, azt  mondanám, hogy  a  felvetés  annyiban  jogos, hogy  ott, ahol  már  szinte  mindenki  náci, aki  nem  határolódik  el  egy  bivalyb...nád-alsói  libalegelőn  tartott  két  fős  tömegdemonstrációtól, hát  annak  az  országnak  már  tényleg  mindegy, hogy  a  német  nácik  hol  vonulnak  fel, itt  vagy   Berlinben. De  az  ügy  ennél  komolyabb.
  Nem  tudom  mi  járt  a  szerző  fejében, amikor  a  cikket  irta, de  emlékeztetem, hogy   nem  németeket  a  horogkeresztért, de  Magyarországon   magyar  állampolgárokat  állitottak  már  meg, igazoltattak  és  büntettek  meg  azért, mert  magyar (!) zászló  volt  náluk. Liberális  körökben  mély  csönd, ezzel  szemben Bácsfi  Diana  és  hat  fős  csapatának  náci  bohóckodása  bejárta  a (fél)világsajtót! Ha  a  franciáknál  sorozatban  gyújtják  fel  a  zsinagógákat, az  egy  minuszos  hir. Ha  Pesten  kifütyülik(!)  az  akkori   Köztársasági  Elnököt, az  főcim, és  nem  csak  itthon, "Magyarországon  veszélyben  a  demokrácia."  Itt  lélekben  vallotta  magát  "valaki"  15  millió  magyar  miniszterelnökének, mondom  lélekben,  és  ezer  cikk  jelent  meg  arról, hogy  vissza  akarjuk  foglalni  az  elcsatolt  területeket. Ne  tréfáljunk! Churchill  kimondott  egy  evidenciát, hogy  ti.  Angliának  nincsenek  barátai  csak  érdekei, Magyarországon  ma  leharapnák  a  fejét, hogy   ellenzi  az  Európai  Uniót, ráadásul   egy  nacionalista  köcsög, aki  felrúgta  a  jószomszédi  viszonyt  a  baráti  Szlovákiával. Hát  miről  beszélünk?! Itt  a   mostani  Köztársasági  Elnököt  a  legképtelenebb  hülyeségre  hivatkozva  nem  engedték  be  egy  a   schengeni  egyezményt  aláiró  országba, (majdnem  azt  irtam, hogy  az  egyébként   internacionalista) Szent  István  szobrát  felavatni! (Miközben  az  elnöki  hivatal  vezetőjével  készitett  telefonos  interjúról  első  hallásra  azt  hiszi  az  ember, hogy  a  kérdező  maga  Szvatopluk, de   legalábbis  az  egyenesági  leszármazottja.)  Mi  meg  engedélyezzünk  egy  német  nácik  által  Budapestre(!)  szervezett  demonstrációt  Rudolf  Hess  mellett, mert  mi  tökös  liberálisok  vagyunk?! Ugyan  már! Akik  nem  emelik  fel  a  szavukat,  amikor  egy  bizonyos  kör  náci  veszélyt  érez, azok  nácik, ha  nem  értenek  egyet  egy   német(!)  nácik  által  szervezett  tüntetés  engedélyezésével, akkor  meg  azért  nácik, mert  akik  alapvető  szabadságjogokkal  szembemenetelnek, azok  nyilvánvalóan  csak  nácik  lehetnek. Esetleg  bolsevikok.
A  nagy  antifasiszta  harcok  közben  pedig  vagy  mindent  államositunk, vagy  mindent  privatizálunk.
Át  kéne  ezt  gondolni  már  egyszer! Ha  még  nem  késő.