Azzal érvelni egy vitában, hogy ki hol él, nem túl meggyőző. De ha már néhányan felvetették,
igazodva a szinthez, válaszolok. Én valóban Amerikában élek, de nem felejtettem el, hogy honnan jöttem, viszont Magyarországon több mint sokan, elfelejtik, hogy hol élnek. Erről ennyit.
Ismét létezik egy pártköntösbe bújtatott lobbi-csoport, amelyik nyiltan és gátlástalanul kampányol a minimálbér és a nyugdijak megadóztatásával. Az APEH előáll egy - enyhén szólva - féloldalas statisztikával, mire a még a saját tárgyában is felkészületlen al-lobbista - már másnap - megjelenik a televizióban, hogy erre hivatkozva "érdekérvényesitsen". Magyarországon 162 ezer ember fizeti be az SZJA egyharmadát és 15 százalék fizeti az összes adó kétharmadát. Ez tarthatatlan, állitja anélkül, hogy tudná miről beszél. De azért folytatja. Az összes adófizetők negyven százaléka minimálbérre van bejelentve, s ezeknek legalább a fele, nyilvánvalóan zsebbe kapja a fizetését. A lényeg: ezt a negyven százalékot meg kell adóztatni, mert itt folyamatos adócsalásról van szó és kissé sarkitva, miből csökkentsük a magasabb jövedelműek adóját, ha nem abból, amit elveszünk a szegényektől. Lobbistánknak tehát nem a fennmaradó hatvan százalékba tartozó - nyilvánvalóan elsődleges - adócsalókkal van baja, hanem az ebből másodlagosan részesedő - szerinte - húsz százalékkal. (Hogy kik és miből csúsztathatnak valakik zsebébe pénzt, netán a saját fizetésükből/?/, az a vehemens úrban fel sem merül.) Pedig erre azért már Afrikában is felkapnák a fejüket néhányan, de még nincs vége, mert pár nappal később már a lobbi egy másik tagja fejtegeti ugyanezt a témát. Az érv ezúttal az, hogy Magyarországon kevesen fizetnek, sok adót. Nincs információnk arról, hogy ezt miből gondolja és arról sem, hogy mihez képest. Ime egy kis segitség a képbe kerüléshez.
Igy néz ki egy a fentiekkel kapcsolatos, legalább korrektnek látszani akaró statisztika az Egyesült
Államokban.
A felső 1%: az összes jövedelemből 19%-kal részesedik.
Ők fizetik az összes adó 37 százalékát.
A felső 5%: az összes jövedelemből 33%-kal részesedik.
Ők fizetik az összes adó 57 százalékát.
A felső 10%: az összes jövedelemből 44%-kal részesedik.
Ők fizetik az összes adó 68 százalékát.
A felső 25%: az összes jövedelemből 66%-kal részesedik.
Ők fizetik az összes adó 85 százalékát.
Az alsó 50%: az összes jövedelemből 13%-kal részesedik.
Ők fizetik az összes adó 3 százalékát.
(2004-es adatok, mert újabbat nem találtam. B.J.)
Az "APEH-os féloldalt" nézve is napnál világosabb: Magyarországon nem az a probléma,
hogy kevesen fizetnek sok adót, hanem éppen az, hogy a felső kevesek fizetnek kevés adót! Még a szociálisan érzékenynek aligha nevezhető Egyesült Államok milliomosainál is kevesebbet. Itt ugyanis egy százalékuk is többet fizet, mint otthon a négy és a felső tiz is többet fizet, mint otthon a tizenöt százalékuk.(L. a táblázatot)
A szegények ellen folytatott küzdelem bajnokait tehát a jövedelmek eloszlása egyáltalán nem érdekli, az adatokat egyszerűen elhallgatják, vagy utána se néznek, az ő vállukat ugyanis 162 ezer ember gondja nyomja. (Négymillió adófizetőt alapul véve, ez volna a magyar adófizetők körülbelül négy százaléka.) Lobbistánk, ettől függetlenül vagy éppen ezért jutott arra az elképesztő és minősithetetlen következtetésre, hogy ami sok az sok, adózzon most már az is, aki nem formálisan, hanem szabályosan éhbérért dolgozik. (A nulla százalékos kulcsról szóló "okosságról" bővebben majd akkor, ha ismételten felhozzák.) Be kéne ezt már fejezni és visszatérni a szociális piacgazdasághoz, amig nem késő!
A hanyatló Nyugat Rómája: Hollywood. De - Paris Hiltonon kivül - még Amerikában is akad néhány dolog, amire érdemes odafigyelni. Ha másra nem, akkor a múltra. Az amerikaiak által toronymagasan legjobbnak tartott időszakban, az ötvenes évektol a hatvanas évek elejéig, a legmagasabb adókulcs 91% volt. A Kennedy-Johnson idejében vitték le 70 százalékra, (1981-ben
megfelezték), aztán a `86-os adóreform jegyében, szintén Reagan alatt, 28%-ra. Clinton emelte vissza 39-re, majd G. W. Bush csökkentette ismét 35%-ra. A tárgyilagosság kedvéért tegyük hozzá, hogy a befizetett adók összege - különösen a Reagan-i "nagy felezésnél" - emelkedett. 1980-ról 1981-re egyenesen megduplázódott, a Clinton-i emelés viszont 3 trillió dolláros pozitivumot jelentett a költségvetésnek. Éppen ezért, ki kell ábránditsam az egyetlen megoldás és az egyetlen ok hiveit, az adóbevételek növekedésében több tucatnyi egyéb ok egymásra hatása is szerepet játszik, de ezek taglalására - sajnos - most nincs helyem. Azt azonban szögezzük le, hogy a felső kulcsok csökkentését, nem a minimálbérek megadóztatásából finanszirozták. Szerintem eszükbe sem jutott. (L. ma is az alsó 50% fizeti az összes adó 3 azaz három százalékát.)
A lényeg, hogy a fentiekből sok mindenre lehet következtetni, de arra, amit ma Magyarországon bizonyos körök - kis túlzással - úgy értelmeznek, hogy a legjobb "gazdaságpolitika" az, amikor beülünk az Audinkba, gyorsan kirabolunk néhány biciklist, aztán szétosztjuk a szajrét egymás közt, biztosan nem. Már csak azért sem, mert normális országban, még a leggazdagabbak sem szoktak szembemenetelni a saját szegényeikkel.(Legalábbis nem "direktbe" és messze nem ilyen "mélységig"!)
A tőzsdei tiki-takihoz képest villámgyorsan vagyonosodó kinai, indiai, orosz tőkésekkel szemben versenyképtelenné vált amerikai és európai milliárdosok feltőkésitésének egyik módja, az egykori szovjet birodalomban végrehajtott privatizációk voltak. Maradt még néhány lenyúlós "trükk", de mindegyikben élenjárni, aligha érdeke Magyarországnak.
