Hogy miért hozok mindig amerikai példákat? Megmondom. Tessék belekukkantani az úgynevezett
mainstream sajtóba 1990-2009-ig, a televiziókról nem is beszélve. Nem volt és ma sincs olyan nap, amikor valaki ne hivatkozna arra, hogy ez vagy az a dolog, hogyan is működik a "Lajtán túl", vagy a konkrétan Egyesült Államokban. Ezek a szelektált hivatkozások - szerintem - túlságosan is liberálisan kezelik a tényeket. Hogy mikor és mitől kellene elhatárolódni, s ezzel egy jelentéktelen dologból "súlyos" eseményt fabrikálni, azt például naponta halljuk. ( Az Antall-kormány idejének nagy része azzal telt, hogy a fasiszta-horthyista-náci jelzőket valahogy "levakarja" magáról. Hogy Nyugat-Európában vagy az USA-ban naponta kell-e elhatárolódnia egy miniszterelnöknek vagy az Elnöknek, az ellenzékről már nem is beszélve, arról valamiért nem szólt-szól a fáma. Igaz, ott az eredeti tőkefelhalmozás már régen befejeződött. Az, hogy napjainkban mikor kell valakinek például lemondania, itt és most, mert a Lajtán túl ez igy és igy megy, arról mintha kevesebbet olvashatnánk. Alabamában időnként felvonul a Ku Klux Klan. Még sohasem hallottam, hogy a mindenkori President elhatárolódott volna, vagy erre bárki felszólitotta volna. De hagyjuk ezt, mert a válaszokat és a miérteket is, mindenki pontosan ismeri.)
Az esemény-fabrikálás tökéletes példája a Hess-féle, valóban náci (!), felvonulási szándék körüli
médiakampány. (Idézőjel nélkül.) Ez ti. tipikus esete a töketlenkedésnek látszó, valójában elég jól összehangolt - és sikeres - elterelő és tematizáló (média)hadműveleteknek.
(A német nácik jelszava, gondolom a "jó időben, a jó helyen". Felteszem, "súgni" sem kellett nekik, biztosan maguktól jöttek rá. Vagy nem.)
Ha valami beleillik az "oszt`jónapot" cimmel összefoglalható egyszerű megoldások körébe, akkor
ez az. Öt sornál nem ér többet! Akarja a magyar kormány azt, hogy itt német nácik vonulgassanak? Nem. Akkor nem fognak vonulni! Kész! Ennyi! Akinek ez nem tetszik, forduljon a strasbourgi birósághoz, "oszt`jónapot"!
De hogy akkor a szólásszabadság... ugyan már! Magyarország nem Európa palimadara, hanem egy állam! A német nácik vonulgassanak Németországban! Ha ez Németországnak nem tetszik, majd tiltakoznak, ( nem fognak! ), de ezt itt napokig, hetekig ragozni, kivetiteni a jövőre, hogy t.i akkor majd ezt is be lehet tiltani, meg azt is, aztán alkotmányjogilag igy meg úgy, Miniszterelnöktől a Köztársasági Elnökig nyilatkozgatni róla, s ezzel megemelni a súlyát, amikor a - mit tudom én ma milyen nevű - BM egy helyettes szóvivője három mondatban elintézhetné a kérdést, ez aligha normális. De az 1990 óta kialakitott "képbe", ha tetszik taktikába, beleillik.
Azt mondja a miniszterelnök, hogy mindenkinek részt kell vállalnia a társadalmi szolidaritásból.
A Lajtán túl ez nem igy működik, Miniszterelnök úr! Ott adókulcsokkal oldják meg ezt a kérdést!
Egy civilizált országban, trükkös bruttósitás ide vagy oda, nem adóztatják ugyanazzal a kulccsal a minimálbér körül keresőket meg a nyolcszor-tizszer magasabb jövedelműeket. Persze a nemzetközi erőviszonyokra, még inkább a nemzetek feletti gazdasági erőviszonyokra valóban tekintettel kell lenni. De a közgazdaságtannak nincsenek objektiv törvényszerűségei, mondhatnám úgy is, hogy (tudattól) társadalomtól független közgazdaságtan nem létezik. (Aki az ellenkezőjét állitja, az egyszerű lobbysta.) Ebből következően olyan sincs, hogy csak egyetlen alternativa létezik. Sajnos, a majdnem egykulcsos SZJA, ezekből is a legrosszabb. Ti. semmi köze a versenyképességhez, hiszen egy befektetőt sok minden motiválhat, de hogy mennyi adót fizet a dolgozója, az biztosan nem érdekli. Se Magyarországon, se Svédországban, se Kinában! Ahogy pár évvel ezelőtt irtam, ha Magyarországnak Szlovákia lesz a követendő példa, az még Szent Istvánhoz képest is történelmi visszalépést jelent majd. Pedig még csak a XIX. század elejéig jutottunk, a hárommillió koldus országáig.
A kormánypártoknak igazán csinos szurkolói vannak, legalábbis a televiziós műsorvezetők között.
A magáncsatornán szurkolók tegyék, ha tehetik. Akiről viszont most szó lesz, bár szintén csinos,
nem sorolható ebbe a kategóriába. De! Megjelenik egy úr a reggeli műsorban és elmondja, hogy össze kellene hivni az Országgyűlés rendkivüli ülését, mert ezrével lakoltatnak ki embereket és még több ezren juthatnak hasonló sorsra. Valamit tehát tennie kéne a kormánynak, pl. a törvény erejével fel kellene függesztenie a kilakoltatásokat! A műsorvezető pedig átvéve a politikai propagandában
kiagyalt, de mára már a műsorvezetők között is trendi csacsiságot, megkérdi az egyébként jó szándékú javaslat előadóját, hogy jó-jó, ez rendben van, de ha felfüggesztik a kilakoltatásokat, akkor ki fogja fizetni a törlesztéseket? Mármint a bankoknak. És folytatja olyan stilusban, ami kb. igy foglalható össze: mondja meg Mr. Nagyokos, hogy erre ön honnan venné el a pénzt, más felmerülő problémákról nem is beszélve, stb. stb.
Na most! Az emlitett hölgy mellesleg nemcsak csinos, hanem szerintem az okosabbak közé is tartozik, igy aztán a fene se érti, mi szüksége volt arra, hogy politikai PR-panelekkel próbáljon meg lenyomni valakit, aki egy ilyen ügyben lép fel. Maradjunk a liberális média kedvenc fordulatánál, hogy ti. a "Lajtán túl" ez nem igy működik, kedves műsorvezető asszony. Tetszett már hallani
- mondjuk! - olyan francia közalkalmazotti szakszervezeti aktivistáról, de beszélhetünk ellenzéki képviselőről is, akit nem ezres nagyságrendű kilakoltatások ügyében, de egy szimpla közalkalmazotti béremelési követelés kapcsán behivnak a televizióba, majd nekiszegezik a kérdést, hogy jó-jó, ez mind szép, de mondja meg, hogy erre honnan venné el a pénzt?! Mert én még nem.( Pedig de megnézném az illető arcát, még akkor is, ha tudom, hogy a szine lila lenne.)
De mondok egy másik, közvetlenebb példát is. Ha az ablaka alá akarnak épiteni egy kisérleti atomreaktort és a tiltakozására azt mondja "illetékes elvtárs", hogy jó-jó, ez nem tetszik önnek, de akkor mondja meg, hogy hová épitsük, nem tudom mit szólna. ( Én például azt, hogy épitse a saját ablaka alá, de én demagóg vagyok.) Nem tudom tetszenek-e érteni? Egy ilyen, a valós problémáról való "leválást" és a felelőség áttolását szolgáló trükköt magánteleviziókban sem szokás előadni. A Lajtán túli közszolgálati televiziókban pedig biztosan nem. A problémák megoldása ugyanis nem a problémák felvetőinek a dolga, legalábbis nem egy demokráciában, hanem a mindenkori kormányoké, legyen az MSZP- vagy Fidesz-kormány, teljesen mindegy. Tudom, ezekbe a trendi kérdésfeltevés-csapdákba könnyű belesétálni, mert a mainstream média el is várja, hogy feltegyék őket. Erről bővebben az általam legjobbnak, ha tetszik legtárgyilagosabbnak tartott műsorvezető, Betlen János is tudna mesélni. De én most megelégszem ennyivel.
Végül.
A mellékelt képről itélve fiatal blogozó "barátom", feltette a saját honlapjára az egyik szösszenetemet, amelyben egy 100 milliós végkielégités kapcsán szóvá tettem néhány korántsem jelentéktelen tényt, összehasonlitás formájában. Ez derék dolog, örülök neki. A nevem vagy blogom
cimének "elhallgatása" nem érdekel, de hogy valaki a teljes "cikket" idézi tőlem, majd a befejező három - általam fontosnak tartott - sort lehagyja, az már kicsit furcsa. Nem szeretem, ha valaki levágja a "gyerekeim" fejét, se azt, ha "bokából" rövidik őket. Ezt nem kéne még egyszer megismételni.
KIEGÉSZITÉS!
Még fel sem került a blogomra ez a kis irás, már olvasom is Magyarország legnagyobb példányszámú napilapjában, hogy " Amerikában vadul nácizzák egymást a politikai ellenfelek".
A néhány példával illusztrált nácizás közül az egyik az, hogy Nancy Pelosi "lakossági fórumokra behordott horogkeresztekről tesz emlitést". A másik, hogy az Amerikában található tizezres nagyságrendű rádióállomások közül 1 azaz egy darab műsorvezető azt találta mondani, hogy
"...a Demokrata Párt és a nácik között áll fent hasonlóság". A harmadik, hogy Denverben egy babakocsis kisgyereket lehetett látni "Mondj nemet a fasizmusra!" táblával. A negyedik pedig Obama szóvivője, aki azt mondta, hogy a 30-40-es évek Németországára tett utalásokat " Jobb
tehát elkerülni...". ( Elkerülni! Nem pedig napirenden tartani!)
Igy néz ki Amerikában, amikor a politikusok náciznak. Mellesleg annak kapcsán, hogy Obama
állami kézbe venné és mindenkire kiterjesztené a betegbiztositást. Ellentétben az innen nézve Lajtán túli Magyarországgal, ahol a kormány éppenséggel privatizálni szerette volna az OEP-t. További "hasonlóság", hogy itt az ellenzékben lévő jobboldal "nácizza" a baloldalt 2009-ben, mig Magyarországon a jobboldalt nácizza a baloldal, húsz éve folyamatosan.
Miután - Amerikán belül - a telefonom ingyenes, csináltam egy gyors és amatőr közvéleménykutatást. Minden államban - találomra - felhivtam három embert, hogy hallottak-e arról, hogy az amerikai politikusok nácizzák egymást? Százig jutottam, de csak azért mert meguntam. Egyetlen egy ember
sem hallott az ügyrol! De legalább már Magyarországon tudnak róla. Az üzenet tehát: máshol is náciznak, mit vagytok úgy oda! Ha egy denveri babakocsis kisgyerek(sic!) felemel egy
"Mondj nemet a fasizmusra!" táblát, ismétlem: NEMET, akkor bizony Amerikában is(!) náci veszély van. Jó ezt tudni, legalább nem halok meg hülyén.
U.i.
E sorok irója, ahogy a múltban is, csak olyan levelekre(!) válaszol, néha a blogjában, néha személyes levélben, amelyek megpróbálnak észérvekkel hatni rá. A cimem továbbra is:
cipotacipoboltbol.blog.hu
janosbarany@yahoo.com
