Cipőt a cipőboltból

Miután  a  Fidesz  elnöke  országértékelő  beszédében  szinte  összefoglalta  mindazt, ami  az  előző  két  részből  következik, itt  és  most  csak   néhány  kiegészitésre  szoritkozom. Az  első  egy  pontositás, amiben  - szerintem -  Orbán  Viktor  téved  (vagy  politikai  megfontolásból  nem  fejtette  ki  minden  részletét),  az  az, hogy  a  válságot  emberi  gyengeség, magyarul  a  kapzsiság  okozta. Ez  igy  nyilvánvalóan  nem  lehet  igaz. A  kapzsiság  ugyanis  elég  régóta, mondhatnám  ősidők  óta  létezik,  a  pénzügyi  és  gazdasági  világválság  viszont  éppen  most  és  olyan  nemzetközi  környezetben  "jött  létre", amikor  a  nyugati  tőkéscsoportoknak  versenytársuk  "támadt". ( Az  idézőjel  azért  indokolt, mert  valójában  versenytársakat  támasztottak  maguknak, abban  a  reményben, hogy  a  lényeget  tekintve(!)  nem  csak  vetélytársakká, de  egyúttal  szövetségesekké  is  válnak.)
Ha  egy  ilyen  válság  alapja  leegyszerűsithető  lenne  a  kapzsiságra, akkor  aligha   kellett  volna  nyolcvan  évet  várnunk  a  repetára. A  probléma  gyökere  az  a  gazdasági  (és  társadalmi)  szisztéma, amelyben  egyetlen  érték  létezik, a  profit, vagy  ha  tetszik,  a  pénz. A  fogyasztói  társadalom, az  állam  leépitése, a  szociális  piacgazdaság  felszámolása, a  tőkések  feltőkésitése, a  globalizmus, a  társadalom  szétszakitása  nagyon  szegényekre  és  nagyon  gazdagokra, stb.,  csak  következmény.
A  cél  pedig  a  nemzetállamok  megszüntetése  és  egy  rendfenntartó  világkormány  létrehozása. ( Ez  most, hogy  úgy  mondjam  nem  aktuális, de  a  napirendről  nem  került  le! A  válságon  ugyanis  hamarabb  túl  leszünk, mint  azt  sokan  gondolnák. A  globális  és  helyi  tőkések  nem  fogják  párnákba  gyömöszölve  őrizgetni  a  vagyonukat  és  őszre, ha  nem  előbb, ismét  megkezdődik  a  lufik  fújogatása, legfeljebb  kicsit  "zöldebb"  szinben, s  talán(!)  nem  lesznek  akkorák. Ezt  persze  nem  azért  teszik, mert  kapzsik /persze  azért  is, de  ez  nem  kifejezetten  és  specifikusan  tőkés  tulajdonság/, hanem  azért, mert  a  gazdasági  szisztémából  ez  következik. Egy  könyvelő  pl. nem  jegyeztetheti  be  magát  off-shore
cégként, tőle  Magyarországon  vonnak  adót, és  sorolhatnám, de  ezt  majd  megteszem  máskor. Annyit  azért  már  most  megjegyzek, hogyha  egy  állam  megengedi  azt, hogy  saját  állampolgárai
off-shore  cégek  alapitásával  kivonják  magukat  az  adózás  alól, hogy  ezáltal  jobb  pozicióba  kerüljenek
a  hazai  cégeknél, az  az  állam, ne  beszéljen  versenyről  és  szabad  piacról, mégkevésbé  emeljen  adót,
mert  ez  kicsit  viccesen  hangzik. Akármilyen  nemzetközi  egyezményekre  hivatkozik. Ha  ugyanis, arra  az  adóra  nincs  szüksége, akkor  milyen  alapon  tart  igényt  a  hazai  vállalatokéra? Egyszerűen  szólva: miért  a  Magyarországon  bejegyzett  cégek  fizetik  az  itt  működő, magyar  tulajdonú  - mondjuk -
ciprusi  cégek  után  az  adót? Erre  azért  illendő  volna  válaszolni  egyszer.) De  térjünk  vissza!
Az  tehát, hogy  a  világra  kényszeritett  válság  valamiféle  valós  reformok  kindulópontja  lehet, aligha  több, mint  illúzió, hiszen  ellentétben  állna  a  globális  és  hazai  tőkések  érdekeivel. Tehát  minden  amit  reformnak  neveznek, ugyanazt  szolgálja  majd: a  pénz  átcsoportositását  a  szegényektől  a  gazdagokhoz. Hiszen  az  állam  kikényszeritett  beszállása  a  bizniszbe  csak  átmeneti  szükségszerűség, köszönhetően  annak, hogy  a  villámgyorsan  meggazdagodott  kinai  és  orosz  nagytőkések  képtelenek  voltak  "legyőzni", ha  tetszik  befolyásuk  alá  vonni  az  államot, helyette  inkább  összefonódtak   vele. Az  állam  szerepe  tehát  -  rövid  távon -  Nyugaton  is  felértékelődik, várható  némi  változás  is, de  Magyarországon, ahol  egyébként  nem  a  szegények, hanem  éppenséggel  a  hazai  és  globális  tőkéscsoportok  pumpolják  a  közt, ennek  kicsi  az  esélye.
   Kitünő  példa  erre  az  a  három  válságkezelő  (kamu!)  alternativa, amelyek  valójában  egy  szóval  jellemezhetőek: elvesszük! Elvesszük  az  inged, elvesszük  a  gatyád, elvesszük  az  inged-gatyád!
( Kormány, "független  szakértők", Bokros.) /Jelzem, Amerikában  sem  jobb  a  helyzet. A  bankoknak  és  biztositóknak  juttatott  adófizetői  pénzeket  a  menedzsment  már  a  megérkezésük  pillanatában  lenyúlja, jutalom(sic!)  formájában./
A  magyarországi  helyzet  ma  úgy  irható  le, hogy  okos  fiúk  a  közbeszerzések  balkánosan  visszafogott  hasznából  vásárolt   BMW-kel  és  Audikkal  járnak  bicikliseket  kirabolni, majd  másnap  "független"  közgazdászok  elemzik  azt  a  borzasztó  "tényt", hogy  itt  mindenki mindent  az  államtól  vár, ahelyett, hogy  öngondoskodna. Még  nincs  szó  róla, de  lesz(!), hogy  akinek  ez  nem  tetszik, az  visszasirja  a  szocializmust, magyarán  marxista, de  ne  lepődjön  meg  senki, ha  ezzel  párhuzamosan  kiérdemli  majd  a  fasiszta  és  rasszista  jelzőt  is.
Más.
E  sorok  irója  átrágta  magát  néhány  jelesnek  mondott, az  úgynevezett  "mainstream"-hez  tartozó  közgazdász  könyvén, de  azon  kivül, hogy  megértette  a  működési  mechanizmust  és  azt, hogy  ebből  következően, technikailag  hogyan  lehet  a  profitot  maximalizálni, stilszerűen  szólva  alig  profitált  valamit  az  olvasottakból. Ezek  a  művek  tulajdonképpen  a  kapitalizmus  minileninjeinek  eszmefuttatásai  arról, hogy  miért  teljesen  normális  400  millió  dollárt  zsebrevágni  jutalomként  egy  olyan  cégnél, ahol  7.50/óráért  foglalkoztatják  az  alkalmazottakat. (Akiknek  mellesleg  kb. 50  millió  órát  kellene  dolgozniuk  ugyanezért  az  összegért. Ez  napi  8  órai  munkát  feltételezve  nagyjából  6  millió  munkanap. 1000  év  =  365.000  munkanap. /Pihenőnap  nélkül./ Lehetne  még  számolgatni, de  minek?)
A  kulcsszavak: szabad  piac  és  verseny. Hogy  ezen  a  piacon - kis  képzavarral -  együtt  versenyeznek   a  tolószékes  indulók  az  Audikban  ülokkel?! Ilyen  az  élet, mondják  a  mindenkit  mindenkivel  versenyeztetni  akarók, aztán  benyújtanak  vagy  benyújtatnak  egy  törvényjavaslatot  a  tolószékek  megadóztatásáról.
(L. adóköteles  minimálbér  vagy  a  hasonló  szociális  érzékenységrol  tanúbizonyságot  tevő  "18-20%-os 
SZJA-t  mindenkinek"  mantrázása. Hogy  aztán  mára  kiderüljön, már  Antall  József  is  Bokrostól  tanulta  a  szociális  piacgazdaságot. Nem  mellesleg:  miért  nem  kérdezi  meg  már  valaki  az  "előadót", hogy  hogy  is  volt  az  az  Antall-i  meghivás  a  frakcióba?! Ugyanis  ha  volt  ilyen, akkor  legalább  neki  emlékeznie    kellene  rá! Good  luck!)
Más.
A  múlt  évben  a  rendőrségnek  szándékában  állt  megváltoztatni  a  "Szolgálunk  és  Védünk" szlogent.
Mit  mondjak? Éppen  ideje!