Cipőt a cipőboltból

  A  magyarországi  események  gyorsasága  egy  indián  rezervátumban  élo  ember  számára  már-már  követhetetlenek. A  füstjelekhez  szokott  szemhez  értelemszeruen   komótosabb  gondolkodás  társul,
s  aki  itt  kapkodni  látszik, annak  - Pestről  nézve - megalszik  a  tej  a  szájában. De  nem  ez  a  fő  baj, hanem  a  blog. Én  ugyanis  azt  gondoltam, létezhet  olyan  blogolás  is, amelyet  ötsoros  igazságok  helyett   a  töprengő  gondolkodás  jellemez. Tévedtem. Ennek  műfaja - úgy  tűnik -  az  "intimebb"  e-mail,
holott  mindenki  olyan  problémákat  feszeget  bennük, amelyek  a  közösség  szempontjából  fontosak.
  De  lássuk  a  medvét!
  A  tudatosság  kérdését  nem  érdemes  misztifikálni. A  politikai  döntések  ugyanis  nem  keverékek,
hanem  "eszmei  elegyek", egy  részük  tudatos, más  részük  ösztönös, van  amikor  az  előbbi, máskor  az  utóbbi  dominál, a  politikai  elemzők  azonban  minden  "lépést"  tudatosként  tételeznek. És  okkal!
Tudniillik  az  ösztönös  "rész"  iránya  - az  esetek  döntő  többségében -  megegyezik  a  tudatos  döntések  irányával, s  mivel  a  politika  -  egy  eszmeileg  megalapozott -  de  mégiscsak  jól  körülhatárolt  érdekek  képviselete, a  politikusok  döntései  "levezethetők"  az  eszméből  és/vagy  érdekekbol. /Ebből  következik, hogy  az  ettől  való  eltérés  is  "levezethető". /
Az  idézőjel  azért  indokolt, mert  az  eltérés  is  érdekek  mentén  történik, csak  éppen   nem  az  eszmeileg  megalapozott  érdekek  mentén, hanem - mondjuk -  az  egyén  vagy  a  párt  érdekei  mentén.
/ Itt  és  most  a  vélt  érdekek  mentén  való  politizálás  kérdésére  nem  térek  ki, pedig  fontos  volna, de túl  messzire  vezetne./
  Ez  persze  egy  minden  külső  körülménytől  megtisztitott  elméleti  fejtegetés, ami  a  gyakorlatban  lényegesen  bonyolultabb, hiszen  a  politikai  döntések  mindig  egy  adott  közegben  történnek  és  nem  függetlenithetők   a  "terepviszonyoktól". Magyarul: az  erőviszonyoktól! / Természetesen  mindvégig a  demokrácia  keretei  között  gondolkodtam!/ Aki  tehát  politikai  elemzésre  adja  a  fejét, annak  egy  dolgot  feltétlenül  figyelembe  kell  vennie. A  cipőt  a  cipőboltból  logikájánál  nem  bonyolultabban  fogalmazva:  először  is  azt, hogy  minden  politikai  döntés   az  adott  erőviszonyok  átalakitásának
szándékával  születik, amiből  egyértelműen  következik, hogy   a  politikai  döntések  alapja  mindig
a  "külső"  feltételrendszer  továbbá  "poziciók  megmaradásának  törvénye". Egyszerűen  szólva: egyetlen  politikai  döntés  sem  veszélyeztetheti  (hosszútávon) a  már  elért  eredményeket. (Poziciókat.)
És  akkor  e  rövid  kitérővel  el  is  érkeztünk  a  lényeghez.
Azt  a  politikát, amelyik  huszárvágásokkal  operál, brahinak  hivják, vagy  finomabban  fogalmazva  csak  egészen  extrém  "terepviszonyok"  indokolhatnak  extrém  politikai  döntéseket. Lassan  mondom, hiszen  három  éve  mondom, hogy  az  MDF  nem  volt  és  most  sincs  olyan  helyzetben, ami  indokolná  az
antalli  politika  vagyis  a  szociális  piacgazdaságra  való  törekvés  feladását. ( Még  ennél  is  lassabban,
hogy  mindenki  értse, aki  azt  gondolta, hogy  az  öszödi  beszéd  kiszivárogtatásával  megnyerhető  az  önkormányzati  választás, annak  javaslom, hogy  jöjjön  el  ide  a  rezervátumba, pihenni  egy  csöppet.
Azon  sem  kell  örülve  siránkozni, hogy  igy  a  Jobbik  meg  úgy, különösen  nem  nekem, mert  e  PR
tevékenység  célzottja  - gondolom  és  remélem -  nem  én  vagyok . Azt  már  olyan  lassan  mondom,
mint  egy  öreg  indián, hogy  ha  a  baloldalon  nincs  szocialista  párt, akkor  majd  lesz  a  jobboldalon.
Ez  ilyen  egyszerű.) Visszatérve  az  MDF-hez.
Mesélje  már  el  valaki, hogy  amikor  már  világosan  látszott, hogy  az  MSZP   még  hosszú  ideig
el  lesz  foglalva  az  egészségügy  és  más  "apróságok"  privatizációjával, akkor  mi  szükség  volt  arra, hogy  az  MDF  előálljon  a  Szerencsejáték  Zrt,  vagy  a  MÁV  Cargo  privatizációjával, túllihegve  a  legliberálisabb  gazdaságpolitikusokat  és  tovább  nyekergetve  a  már  akkor  is  lejárt  bakelit  lemezt, ahelyett, hogy  - az  antalli  politikától  némileg  valóban  eltávolodva, de  legalább  pozitiv  irányba - 
a  skandináv  modell(nevezzük  CD-nek)  felé  nyitott  volna. Nemcsak  könnyen  kommunikálhatósága  miatt, hanem  azért, mert  Magyarország   nem  lehet  sikeres  egy  (atom)nagyhatalom  gazdaságpolitikájának  "lemásolásával". ( Különösen  ha  ez  a  "másolás"  balkáni  visszafogottsággal párosul.) Nem  szeretném  ragozni  a  kérdést, de  úgy  tűnik, a  doktriner  liberalizmusból  egyenesen  következik, hogy  új  képviselőinek  szóhasználatában  egyre  szaporodnak  a  jelzők, úgymint  hülye, ostoba, stb. Nem  kéne  ezt  a  televiziókban  meghonositani, mert  más  - ezt  régebb  óta  gyakorló -
párt  okoskáira  sincs  már  kereslet, akkor  meg  minek?!
Ami  a  Bokrost  illeti:  van  aki  jó  ötletnek  tartja. Én  biztosan  nem  tartozom  közéjük. Sőt! És  nem  azért, mert  ez  PR  szempontból   kb.  olyan, (már  elnézést!), mint  villamosszékkel  reklámozni  az  IKEA-t, hanem  azért, mert  a  politikában  a  csereszabatos  "jelképekhez"  értelemszeruen  csereszabatos  eszmék  társulnak. Fölösleges  tehát  két  oldalról  középre  hülyézni, sőt, szerintem  egy  is  éppen  elég  volt. ( Ha  lehet  hinni  a  közvéleménykutatóknak.)
  Aztán  arra  is  jó  volna  választ  kapni, hogy  ha  az  "ide  is  ütök  egyet, oda  is  ütök  egyet"  kommunikációja  évek  óta  eredménytelen, akkor  miért  kell  folytatni? (Miközben  a  televizós  szereplések  száma  legalább  megtizszereződött,  az  MDF  maradt  az  öt  százalékos  küszöb  környékén, de  inkább  alatta.) Hogyan  történhet  meg  ez  egy  párttal, rejtély. Milyen  politikai  fordulat  az, amelyik
egy   2-5%  között  mozgó  párt  eszmei  ruhájába  öltözik, átvéve  annak  retorikáját, de  nem  értve, hogy  mögötte  más  a  "háttér", úgy  a  szavazói, mint  a  pénzügyi?! Egy   skandináv  modell  mellett  érvelo  MDF  jelentős  választói  rétegeket  tudott  volna  maga  mellé  állitani, nagy  pénzügyi  támogatók  nélkül  is. (A  helyzet  azóta  sem  változott, sőt!)
   A  Fidesz  be  akarja  nyelni  az  MDF-et, hallom  úton-útfélen.
"A  hozzájuk  közeli  médiákban  állandóan  ütnek  bennünket." De  ha  igy  volt-van, akkor  nem  inkább
egy  vonzó  eszmerendszer  hirdetésével  kellene  reagálni, a  kormánypártokhoz  való  dörgölőzés  helyett?!
A  Fidesz  mindaddig  be  akarja  majd  nyelni  az  MDF-et, meg  akárkit  is, amig  az/ok/  nem  állnak   8-10%-on. De  az  MDF-nek  nem  a  Fidesz  benyelési  kisérletei  ártottak  meg, hanem  az  antalli  szociális  piacgazdaság  képviseletének  feladása. Ez  az  alapvető  probléma! Képletesen  szólva: ha  az  MDF-nek  nincs  "pénze"  tatarozni  a  saját  düledező  házát, akkor  nem  egy  másik  párt  összeomlott  épületében  kell  elkezdeni  szidolozni  a  vizcsapokat!
Nem  az  SZDSZ  hiányzik  a  politikai  palettáról, hanem  a  szocialista  párt! S  mint  irtam  fent, ha  ilyen  nincs  a  baloldalon, akkor  meg  fog  jelenni  a  jobboldalon, de  az  egyáltalán  nem  mindegy  hogy  milyen  eszmei  tartalommal. Ezt  a  hiányt  kellett  volna  betöltenie  az  MDF-nek  a  skandináv  modell  politikai  képviseletével!
  Való  igaz, hogy  a  XXI.  században  másféle  kihivásoknak  kell  megfelelni, mint  a  XX.-ban. De  az  azért  kicsit  furcsa, hogy  az  MDF  bakelit  lemezről  játszott  SZDSZ-es  indulókkal  akar  megfelelni
befolyásos, de  2000-nél  nem  magasabb  összlétszámú, tőkés  csoportok  érdekeinek, miközben  az    "ellentételezéshez"  szükséges  képessége  -leszámitva  fővárost - majdnem  nulla, mi  több, jövőtlen,
mert  nem  áll  mögötte  erős  szavazói  bázis. Az  MDF  Bokros  nélkül, de  egy  jó  kampánnyal  valódi  eséllyel  indulhatott  volna  az  EP  választáson. ( Egy  hely  megszerzéséről  beszélek. ) Bokrossal  politikai  brahit  játszik, abban  a  reményben, hogy  extrém  körülmények  extrém  "reakciókat"  igényelnek. Szavazói  bázist  "lecserélni"  csak  akkor  érdemes, ha  a  növekedésre  reális  esély  van. Az  azonban  nem  fog  menni, hogy  (végre!)  a  bérből  és  fizetésből  élok  képviseletéről  beszélnek, miközben  Bokros  a  zászló.
   (Félreértés  ne  essék, nekem  személy  szerint  Bokrossal  semmi  bajom, csak  egyszerűen  nem  értek  egyet  azzal  a  politikával, amit  képvisel. Mint  ahogy  az  SZDSZ-szel  sem  értek  egyet  és  immár  három  éve az  MDF-el  sem.)
Lásd  fenn: az  eszmeileg  alátámasztott  érdekekbol  a  politikusok  döntései  levezethetők. Ha  nem, akkor  más  érdekek  megjelenéséről  van  szó  vagy  vélt  érdekek  képviseletéről. Az  MDF  esetében
 - szerintem -  főleg  az  utóbbiról. Mondom, főleg!
folyt.köv.