Cipőt a cipőboltból

  (Ott  hagytam  abba, hogy  - szerintem -  az  MDF  főleg(!)  vélt  érdekek  mentén  politizál.)
A  "Normális  Magyarország"  szlogen  természetesen  akár  valós  és  országos  érdeket  is  kifejezhetne,
ha  tudnánk  a  definicióját  és  azzal  a  választók  (legalább)  fele  egyetértene. Nem  megyek  bele  a  részletekbe, csak  csendesen  megjegyzem, hogy   az  MDF  politikájával  nemhogy  a  többség, de  a párt  tagságának  tekintélyes  része  sem  ért  egyet. És  itt  nem  arról  van  szó, hogy  az  MDF  egy  jelentős  hányada  jobbszélre  tolná  a  pártot, a  vezetés  viszont  a  (jobb)középen  képzeli  el  a  jövőt. Ahogy  irtam, a  probléma  a  szociális  piacgazdaság, s  vele  az  antalli  politika  teljes  feladása, annak  minden  következményével  együtt.
Én  persze  elhiszem, hogy  az  SZDSZ  "kilökése"  a  politikából  nagyjából 
9  millió 800  ezer  plusz  1  embernek  okozna  eufórikus  örömöket, de  hogy  ez  az  SZDSZ  politikájának  átvételével  valósitható  meg, az  kissé  túl  ravasznak  tűnik. (S  hogy  nem  vagyok  egyedül  azt  az  MDF  évek  óta  láthatja  és  tapasztalhatja.)
Akkor  mi  az  az  ok, mik  azok  az  okok, vagy  vélt  érdekek, ami  miatt  érdemes  egy  ilyen  politikai  fordulatot   végrehajtani? (Az  Orbánt  hagyjuk, mert  azért  az  MDF  politikáját  mégsem  a  Fidesz
boszorkánykonyhájában  határozzák  meg. Más  kérdés, hogy  szeretnék, de  ezzel  minden  párt  igy  van.
Különösen  akkor, ha  az  azonos  térfélen  focizó  két  csapat  közül  az  egyik  játékosai  az  ellenfél  kapuja  előtt  állnak  sorfalat, majd   beköszönnek  egy  pazar  öngóllal.( L. budapesti  önkormányzati  választás, adótörvény  megszavazása) Apropó, önkormányzat! Ki  halott  már  olyat, mondjuk
a  normális  Franciaországban, hogy  egy  párt  úgy  politizál  országos  ügyekben, mint  ahogy  a  helyi
önkormányzatokban  szoktak?! "Mi  ügyek  mentén  hozzuk  meg  a  döntést", hallom  egyre  többször  az  érvnek  szánt  okoskodást, ami  egy  tipikus  önkormányzati  politikai  stratégia, de  még  ott  sem  használják  mindig  és  minden  esetben, alapvető  elvként  meg  pláne  nem. Az  úgynevezett  nagypolitikában  ez  tehát  biztos  kudarc, hiszen  azt  sugallja, hogy  az  illető  pártnak  se  ideológiája, se  saját  elképzelése  az  ország  jövőjét  illetően. (T.i.  túl  sokszor  "találkozik"  más  pártok  elképzelésével, ráadásul  az  ellentétes  politikai  oldaléval!) Nem  véletlen, hogy  pl.  a  kormányzó  pártok  sem  szoktak  támogatni  ellenzéki  javaslatokat  a  Parlamentben, legfeljebb  elvétve. Ha  ugyanis  ez  elérne  egy  "kritikus  tömeget"  az  egyrészt  azt  üzenné  a  társadalomnak, hogy  itt  akár  az  ellenzék  is  kormányozhatna, másrészt  azt, hogy  halvány  lila  gőzük  sincs  arról, hogy  mit  is  szeretnének  csinálni. Akkor  meg  miért  ők  vannak  kormányon, hiszen  lehetne  akár  a  másik  is?!
Természetesen  vélheti  úgy  az  MDF, hogy  ez  egy  pozitiv  üzenet, de  ami  "átjön"  belőle  az  nem  más, mint  a  párt  tanácstalansága. (Ennek  látszólag  ellentmondva: már  maga  az  "ügyeket  támogatunk"  is  pontosan  forditva  igaz, hiszen  az  MDF  átvett  egy  ideológiát, ami  a  gyakorlatban  valóban  "ügyekben"  testesül  meg, de  ezeket  nem  is  ellenezhetné, hiszen  akkor  szembekerülne  saját  "új" ideológiájával. A  fenti  ellentmondás  - ismétlem -  látszólagos. Az  egyik  ugyanis  kommunkáció  a  másik  pedig maga  a
politika. Mellesleg  ez  a  legfontosabb  üzenete  Bokros  Lajos  jelölésének  is! Az  MDF  tehát  kihúzta  maga  alól  a  "kommunikációs  sámlit"  és  PR  szakértő  legyen  a  talpán, aki  képes  lesz  újra  felépiteni  a  párt  hitelét.)
További  probléma, hogy  azzal a  doktriner  liberális  gazdaságfilozófiával, amit  ma  az  MDF  képvisel, úgy  tűnik, vele  jár  egy  "élcsapat"   szerep  is. Adódik  ez  abból, hogy  a  kb.  kétezer  nagytőkés  érdekeit normális  érvekkel  szinte  lehetetlen  kommunikálni, legalábbis  úgy, hogy  az  össznemzeti  érdeknek  tünjék.  A  következmény: agresszivitás, középre  hülyézés  és  mindentjobbantudás, magyarán  egy  olyan  szellemi  felsőbbrendűségi  érzés  kisugároztatása, aminek  az  eredményét  már  láttuk  és  tapasztaltuk, igaz, (eddig)   nem  az  MDF-nél, de  hogy  ez  most  sem  fog  elmaradni, abban  bizonyos  vagyok.
  Húsz  éve  irtam, ha  egy  balett-táncos  rögbizni  megy, akkor  ne  a  spiccén  forogjon, mert  úgy  négyszer  több  irányból  lökhetik  fel, hátulról. A  "Cipőt  a  cipőboltból"  szlogenig  egyszerűsitve  ez  azt  jelenti, hogy  minden  "foglalkozásnak"  speciális  szabályai  vannak. Egy  öntödében  elfogadott  viselkedés, ha  - mondjuk  csapolás  előtt - valaki  a  saját  tenyerébe  köp, a  diplomáciában  nem. Az  teljesen  normális  ha  egy  boxoló  állon  vágja  az  ellenfelét,  a  sakkozóknál  ez  nyilván  elfogadhatatlan, és  igy  tovább. Az  viszont  nem  normális, hogy  jobboldali  pártként  - az  esetek  igen  magas  százalékában -  a  baloldallal  szavazok. (Országos  ügyekben  nekem  az  MSZP  ne  szavazgasson  túl  sűrűn  a  Fidesszel, mert  ha  igen, akkor  valamelyikükre  semmi  szükség  a  politikai  palettán.)
  Az  MDF  azon  vélt  érdek  mentén  politizál, hogy  a  világgazdasági  válságra  kizárólag  egyetlen
megoldás  létezik, Magyarország  érdeke  tehát  az, hogy  a  párt  felsorakozzon  azon  pártok  mögé,
ha  tetszik  mellé, akik  ezzel  az  egyetlennek  vélt  megoldással  egyetértenek  vagy  legalábbis  hasonlóan  gondolkodnak. A  probléma  az, hogy  miközben  ezek  a  pártok  egy  bukott  (utóvédharcot  azonban folytató)  jobboldali  gazdaságpolitika  elkötelezettjei, de  kommunkációval  képesek  magukat  a  baloldalra  pozicionálni, addig  az  MDF  feladva  a  szociális  piacgazdaság  jobboldali  politikáját  a  már  emlitett  két  pártot  is túllihegve  a  legszélsőségesebb  vadkapitalizmus  mellett  tör  lándzsát, viszont  képtelen  magát  pozicionálni!
Az  MDF  a  levegőben  lóg, egyforma  távolságra  a  jobboldaltól, baloldaltól  és  középtől  egyaránt.
A  párt  politikailag  értelmezhetetlen. Először  a  középosztály  képviseletét  vállalta  fel, de  Magyarországon  a  középosztály, enyhén  szólva  is, elhanyagolható. Most  a  bérből  és  fizetésből  élokrol  van  szó, a  listavezető: Bokros  Lajos. A  világban  államositanak, az  MDF  privatizálni  akar.
A  neokonok  új  megoldásokat  keresnek, az  MDF  a  lejárt  lemezt  nyekergeti. Fel  akarja  oszlatni  a  parlamentet, de  megszavazza  az  adótörvényeket. Az  úgynevezett  "Nemzeti  csúcs"-on, ami  kifejezetten  egy  PR  esemény  volt, más  nem  is  lehetett, az  őszinteség  jegyében,  olyan  javaslatokat  tesz, amihez  képest  a  Rothschild  család  akár  a  kommunizmus  előfutárának  is  tekinthető, és  sorolhatnám  a  végtelenségig.
  Teljesen  nyilvánvaló, hogy  még  vélt  érdekek  képviseletéből  sem  következhet  olyan  "politikai  zsiráf", mint  az  Antall-i  örökségre  - ma  már  egyre  ritkábban - hivatkozó  jelenlegi  MDF. Egyértelmű
az  is, hogy  a  döntésekbe  pártérdekek  és  egyéni  ambiciók  is  belejátszanak, de  én  ezt  értem és normálisnak  tartom. Amit  nem  értek  az  az, hogy  mi  motiválta  az  antalli  politika  feladását  és  azt,
hogy  az  MDF  miért  éppen  a  2-5%  között  mozgó  SZDSZ  szavazóit  célozta  meg, amikor  a  skandináv  modell  felvállalásával  nagyságrendileg  több  szavazót  érhetett  volna  el?
Mellesleg: azt  olvasom  egy  interjúban, hogy  a  skandináv  modell  Magyarországon  szóba  sem  jöhet/ett/, mert  más  talajon  és  más  körülmények  között  alakult  ki. Akkor  - gondolom -  a  Blair-i  modell  nyilván  Magyarországgal  azonos  talajon  és  azonos  körülmények  között  alakult  ki, hiszen  volt  aki  megpróbálta  átültetni.
Ugyan  már! Nincs  azonos  talaj, ahogy  azonos  körülmények  sincsenek. Hogy  úgy  mondjam, egy  modell  az  csak  egy  modell  és  én  soha  nem  állitottam, hogy  egy  az  egyben  átveheto  bármi  is,
bárkitől.
folyt. köv.