Mindenekelőtt!
A Népszabadságban - és esetleg másutt is - "bárány" néven blogokhoz hozzászóló személy
nem azonos velem! E sorok irója kizárólag a saját blogjában illetve e-mailben fejti ki véleményét.
Azt mondja valaki, hogy én - az ezt megelőző két irásomban - "ütöm" az MDF-et. Ez azért érdekes, mert én meg azt hittem, hogy rámutatva a hibákra, segitem őket.
" S mert minden gondolat: arány!
Minden gondolható másként. "
Az idézet egy több mint harminc éve irt versemből való és nem véletlenül lett belőle folytatásos cim. Ehhez most némi "magyarázatot" fűznék, mégpedig úgy, hogy a "másik" oldala felől próbálom
értelmezni egy adott politikai közegben.
A "Cipőt a cipőboltból" perspektivájából nézve a kérdés az, hogy lehetséges-e ugyanazt a dolgot homlokegyenest másként "látni". A válasz: nagyon is! A politikában különösen. Persze rögtön tegyük hozzá, mindez csak akkor lehetséges, ha a szemlélő valamilyen okból "áthelyezi" a tényt egy másik közegbe vagy éppen más tényeket is "felfedez" az eredeti mellé vagy helyett, amelyeknek aztán nagyobb jelentőséget tulajdonit, mint az eredetinek.. ( Az ok százféle lehet, pszichológiaitól -a PR-on át- az érdekig.) Hagyjuk most az MDF-et, nézzük a pécsi választások végeredményét. A tény: Fidesz 65.83%, MSZP 34.14%. Ez mindkét irányból nézve ugyanaz a tény, csak az egyiknek ez jó, a másiknak viszont nem. Teljesen nyilvánvalónak tűnik tehát, pedig nem az, hogy az MSZP felől nézve ezt a tényt át kell helyezni egy másik közegbe. (Ezt meg is tették, amikor nem a választási ellenfelük eredményével hasonlitották össze a sajátjukat, hanem a közvéleménykutatási eredményekkel, amihez képest a pécsi eredmény már "jónak" számit. Ami nem mellékesen azt üzeni a választóknak és önmaguknak is, hogy az MSZP politikája úgy jó, ahogy van, de ez miatt fájjon az MSZP feje.)
Visszatérve az MDF-hez, a helyzet hasonló. Miután az MDF népszerűsége három éve a 3%--5%-os mezőben mozog, át kell irni a tény keletkezéstörténetét, mondjuk úgy, hogy "ez az egész úgy néz ki, mint amikor lenyomunk valakit a viz alá, aztán elkezdjük szidni, hogy mit kapálózik itt összevissza." T.i. ebben az új "közegben" az MDF politikájával, csakúgy mint a szocikéval, semmi probléma, ha ugyanis nem nyomnák őket viz alá, akkor már ki tudja milyen népszerűek lennének.
( A szocik önbecsapása annyival "eredményesebb" és egyúttal önveszélyesebb is, hogy ők már nem egyszerű feltételes módban népszerűbbek, hanem kvázi tényszerűen is. T.i. kétszer népszerűbbek, mint a közvéleménykutatásokban.) Némileg zavaró, hogy a pártok általában és mindenütt a világon - bár a módszerek különbözőek - ugyanezt próbálják tenni egymással....., de nem "ütöm" tovább pártot. A véleményem változatlan: az MDF elhibázott politikája az ok, a viz alatt leledzés és kapálódzás pedig csak okozat.
(Még zárójelben annyit, hogy mi itt karcolgatjuk a felületet, miközben mindenki tudja, hogy az MDF egy bukott gazdaságpolitika utóvédharcába keverte önmagát, abban a reményben, hogy a győztesek
oldalára kerül. Ezt nem lehet kizárni, sőt, de kérdés, hogy lesz-e még MDF akkor, amikor majd "ünnepelni" kell. /És még egy szót sem szóltam arról, hogy ez vajon érdeke-e Magyarországnak?!/ Másrészt, a sikeres utóvédharc is csak utóvédharc. Egy kis ország, kis pártja ne akarja a /vad/kapitalizmus bástyájaként "beragyogni" a Hortobágyot, minek?) Téma lezárva.
(Igy legalább reagálhatok két "apróságra" is).
A hanyatló Nyugat Rómája: Los Angeles naponta küldi fontos üzeneteit a világnak Paris Hiltonról,
betiltott cigarettáról, a fű legalizálásának elodázhatatlan szükségességéről, más egyebekről. Hogy azután a határvidéken lévő tartományok legtanulékonyabbja: Magyarország pillanatok alatt túllicitálja.
Olvasom, hogy egy kis falu képviselő-testülete egészen az Alkotmánybiróságig "elment", abban a
kérdésben, hogy megvonható-e a segély azoktól, akiknek van pénzük cigarettát vásárolni. A bambaságnak ez a tovább már nem csiszolható gyémántja szerintem még Kaliforniában is szépen ragyogna. Pedig semmi kétség, ez a magyar Ugar! Az, amelyikről Ady irt. Nincs mit hozzátennem.
Más.
Sokaknak mondom, hisz megirtam már elégszer, most éppen a rasszistázás van soron, az Antall idejében horthysták voltunk, antiszemita beütéssel, miközben a keresztény kurzust próbáltuk visszahozni. Többen kérdezik, nem kellene-e már elgondolkodnunk legalább azon, hogy készül a Holocaust-tagadását tiltó törvény. A válaszom: de, lehetséges! Persze nem ártana azért előtte körülnézni kicsit, hátha nem mindenkinek és nem minden áron olyan fontos a napi politikai érdek. Ez ugyanis már szerintem sem egy "egyszerű" taktika. Itt már törvénybe iktatásról van szó, egyelőre olyanról, amelyik a szabad véleménynyilvánitást korlátozná, akármilyen - sok tekintetben megfontolandó - filozófiai eszmefuttatással is indokolják.(L. Sz.Á. cikkét a Népszabadságban. Bár még ő sem teszi fel a kérdést, hogy miért mindig akkor merül ez fel, amikor a hatalom megtartása-megszerzése illetve a privatizáció a célja azoknak, akik ezt kampányszerűen levezénylik.) Szóval kapkodni nem kell, de elgondolkodni érdemes. Sőt! Most már szólni is. Persze, nem tévesztve szem elől az eredeti okot, azt hogy ez leginkább egy tematizációs trükk, ahogy Antall-i időkben is az volt. Ha ugyanis a nácizmus már 90-94 között is reális veszély lett volna, akkor ma Magyarországon már legalább nyolcmillió miniszálasinak kellene talpig fegyverben állnia. A véleményem tehát az, hogy gondolkodni kell és közben figyelni a kétoldali csapdákra.
