Cipőt a cipőboltból

A  bankszektor  csődjét  és  ezt  követően  a  reálgazdaság  mélyrepülését  a  "szakma"  - állitólag -  nem  is  sejtette. Ami  az  időpontot  illeti  ebben  van  igazság. A  bekövetkezését  azonban  tudniuk  kellett  és  szerintem  tudták  is.
   De  mielőtt  még  válaszolnánk  a  honnan  tudhatták  és  miért  nem  jelezték  kérdésére, nézzük  meg  egy  konkrét  példán, hogyan  fújódott  az  utolsó  nagy  lufi, a  "real  estate"  vagy  magyarul  ingatlan  lufi.
(A  helyszin  Las Vegas.)
   Törekvő  barátom  eladja  a  három-négy  évvel  azelőtt  vásárolt  (három  hálószoba, két  fürdőszoba, 3%-os  előleggel, 30  évre)  házát, mert  tagja  egy  bizonyos  vallási-üzleti  közösségnek, ahonnan  azt  hallja, hogy  most  érdemes  másik, ti. nagyobb  házat  vásárolni, mert  az  árak  hamarosan  emelkedni  fognak. A  teljesen  szokványos  nagyságrendű  nyereséggel  eladott  ház  helyett  vásárol  egy  négy  hálószobás, három  fürdőszobás   másikat,  az  itteni  Rózsadombnak  megfelelő  helyen, 210  ezer  dollárért, 10  ezer  dollár  előleggel. Az  időpont: 2004 márciusa. Két  hónap  múlva, nem  tévedés, 2004  májusában  a  ház  értéke 360  ezer  dollár! Megkérdezte  tőlem, én  mit  csinálnák a  helyében. Mondtam, hogy  én  vásárolnék  egy  a  régi  házzal  megegyező  nagyságú  és  minőségű  kisebbet, amelyek  akkor  már  kb.  200  ezret  értek  és  beletenném  a  teljes  nyereséget. Igy  maradna  50 ezer  dollár  a  házamon, 30 évi részletre, amit  a  régi  törlesztési  ütemben  kb. három  év  alatt  játszva kifizetnék. És  azután  végre  azzal  foglalkozhatnák, ami  szerintem  a  dolgom  lenne, gondoltam, de  nem  ezt  mondtam, hanem  azzal  indokoltam, ami  viszont  meggyőződésem  volt, hogy   két  hónap  alatt  ekkora  értéknövekedés, nem  normális, magyarán  és  pestiesen  szólva, itt  előbb  vagy  utóbb  valami  gubanc  lesz. Hülye  költő, mondta  törekvő  barátom  és  rátett  120  ezer  dollár  jelzálogot  az  új  házra. A  pénzből  autót  vett, továbbá  megelőlegezett  egy  másik, még  épités  alatt  álló  házat. ( E  sorok  irója  pedig  elkezdett  foglalkozni  azzal, amit  álmában  sem  gondolt, a közgazdaságtan  rejtelmeivel.) Törekvő  barátom  újabb  háza  elkészült, ahová  azután  be  is  költözött, a  másikat  pedig  kiadta  bérbe. Leröviditem  a  történetet: a  beköltözéstől  számitott  három  hónapon  belül  a  legújabb  ház  értéke  320  ezer  dollárról  540  ezerre  ugrott. Meseszerű, de  igaz. Törekvő  barátom  tehát  felvette  az  újabb  jelzálogot, most  100  ezer  dollár  értékben, amiből  60  ezret  még  visszatett  a  házba, többek  között  egy  gyönyörű  kert  formájában.
   Aztán  jött  a  2007-es  esztendő.  A  régi  ház  360  ezer  helyett  kb. 230-at  ért, az  új  560  ezer  helyett  340-et. Vagyis  még  a  kertbe  fektetett  60  ezren  is  bukott. És  egyiket  se  lehet  eladni(!), mert  a  jelzálog  miatt  senki  nem  veszi  meg! ( Nem  mellesleg: a  bank  sem  engedi, hiszen  akkor  nem  volna  fedezete  a  jelzálogra. ) A  részleteket  persze  fizetni  kell  az  összes  felvett  kölcsönnel  együtt. Törekvő  barátom  később  - szerencséjére - kapott  még  egy  jó  tanácsot, s  igy  időben  ki  tudta  venni  az  úgynevezett  401 K-jét, vagyis  a  nyugdijra  félretett  70  ezer  dollárját  a  tőzsdéről.
Most  éppen  csődeljárás  alatt  áll.( Félreértések  elkerülése  végett  megjegyzem: én  most  is  azt  vallom,
amit  már  negyven  éve, hogy  ti. minél  gazdagabbak  a  barátaim, annál  jobb  nekem. Tehát  nem  arról  van  szó, hogy  most  eljátszom  a  "Smart  Ass"  cimű  műsort, hanem  arról, hogy  bizonyos  körök  tudtak  a  lufiról, de  még  egy  olyan, pénzügyekben  kevésbé  járatos  valakinek  is  feltünt  ez  a  meseszerű értéknövekedés, mint  e  sorok  irója. Hihető-e, hogy  éppen  a  bank   ne  tudta  volna, egy  ilyen, minden  racionalitást  nélkülöző  aránytalanságnak  előbb  vagy  utóbb  következménye  lesz?!.)
   Azért  itt  álljunk  meg  egy  szóra. Okos  fiúk  most  azt  mondják  Magyarországon, hogy  a  válságot
valójában  az  állam  okozta, mert  beavatkozott  a  piaci  folyamatokba, mégpedig  oly  módon, hogy  lehetővé  tette  az  első  lakást  vásárlóknak  a  3%-os, sőt  0%-os  előleggel  való  vételt.
Egy  frászt! Ha  a  fentiekből  nem  világos, hogy  kié  a  felelősség, akkor  nem  tudom  miről  beszélünk. Ha  egyszer  egy  bank  hajlandó  kölcsönt  nyújtani  egy  ilyen  rövid  idő  alatt  keletkezett  és  ekkora(!)  értékkülönbözetre, akkor  nyilvánvaló, hogy  a  kölcsönt  felvevő  felelőssége  - ehhez  képest -  ha  nem  is  elhanyagolható, de  nagyságrendekkel  kisebb. Ti.  létezett  és  létezik  is  egy  másik  kritérium, jelesül  az, hogy  a  vásárló  évi  jövedelmének  33-38%-nál  nem  lehet  magasabb  a  törlesztendő  részletek  összege. Ebből  pedig  az  következik, hogy  törekvő  barátom  már  a  210  ezerért  vásárolt  házra  sem  kaphatott  volna  jelzálogot  120  ezer  dollár  értékben. (Hogy  a  másikra  felvett  100  ezerről  már  ne  is  beszéljek.) Ez  aligha  az  állam  hibája! Éppen  ezért  állitom, hogy  a  kapitalizmus  leninjei  egyszerűen  hazudnak. Mégpedig  abból  az  okból, hogy   a  régi  gazdasági  szisztémát  életben  tartsák. Persze  előbb  lefejik  az  államokat, ami  Magyarországon  elsősorban  az  úgynevezett  jóléti  kiadások  lefaragásával  jár,  miközben 
fel  sem  merül  a  kérdés: vajon  lehet-e  szakmának  nevezni  egy  olyan  tevékenységet, amelyik 
másról  sem  szól, mint  a  jövedelmek  átcsoportositásáról  a  szegényektől  a  gazdagokhoz?
S  miközben  e  tevékenység  művelőinek  -  állitólag - fogalmuk  sem  volt  arról, hogy  mi  történik
a  világban, most  hirtelen  "megvilágosodtak"  és  azt  mondják, hogy  vegyünk  el  a  jóléti  kiadásokból, privatizáljunk  és  a  költségvetés  bizonyos  területeit  adjuk  ki, hadd  profitáljon  belőle  a  magánszféra.
Ez  pedig  ugyanaz  a  nyekergő  lemez: tőkésitsük  fel  a  tőkéseinket! Tegnap  azért, mert  az  állam  rossz  gazda, ma  azért, mert  a  "jó  gazda"  bedöntötte  a  bankrendszert  és  világ  gazdaságát, ebből  pedig  csak  egy  kiút  van,  költsön  kevesebbet  az  állam, hogy  még  több  pénz  fölött  rendelkezzenek  a  "jó  gazdák", igy  növelve  zsarolási  potenciáljukat, s  persze  az  esélyt, hogy  ez  bármikor  megismételhető,
hiszen  itt  mindenki  agyalágyult.
Vannak  kétségeim, hogy  ezt  a  bornirtságot  le  lehet-e  nyeletni  a  magyar   társadalommal, mindenféle
gubanc  nélkül. És  akkor  még   finoman  fogalmaztam.
folyt.köv.