Cigánybűnözés nincs. Ahogy svábbűnözés sincs. De!
Kezdjük az elején.
Mára kiderült, tarthatatlan az a liberális álláspont, hogy ha Amerikában sikerült integrálni a feketéket, akkor a módszert lemásolva megoldható a cigánykérdés is. Ami viszont van.
( Egyébként a cigányokat - kulturális értelemben - Amerikában sem sikerült integrálni, de arányuk a népességben és a bűnelkövetők között is, alacsony. Azért fogalmazok igy, mert ellentétben Magyarországgal, az Egyesült Államokban léteznek olyan statisztikák, amelyek készitése otthon tilos.)
Liberális álláspontot irtam, de nevezzük inkább taktikának, mert az álláspont azt jelenti, hogy valaki valóban meg van győződve valamiről, mig itt egy a tömegkommunikációban vivott direkt politikai csata egyik, mind ez idáig sikeres taktikai eszközéről van szó. Tudniillik.
Mindenki tudja, hogy a feketék kultúrája nem különbözött olyan alapvetően és soha nem állt
olyan élesen szemben a többségi kultúrával, mint a cigányságé a többségi magyar társadaloméval. A feketéknél pl. nem volt vajda, aki a (saját)törvényt testesitette meg, vagyis itt nem több száz etnikai és azon belül családi alapon szerveződött hierarchikusan felépitett közösséget kellett integrálni, hanem egy a fehér társadalom által a bőrszine miatt kitaszitott réteget. (Egykori rabszolgákat.)
A mai Magyarországon erről szó nincs! A többségi társadalom értékrendjének és kultúrájának
- cigányságon belüli - tömeges el nem fogadásáról van szó, annak minden konzekvenciájával együtt.
A bőrszinnek ehhez semmi köze! Ha ezt kis piros emberkék testesitenék meg és történetesen cigányoknak hivnák őket, akkor is volna cigánykérdés Magyarországon. De erről majd később, most nézzük a további különbségeket!
Itt az amerikai feketék számára azonnali(!) kitörési lehetőség adódott, (főként a sportban és a zenei életben), amihez szerencse is társult, t.i. az információs társadalom beköszöntével, a televiziós közvetitésekkel, éppen ez a két "ágazat" került, hogy úgy mondjam felszálló ágba. A cigányságot viszont ez is negativan érintette. (Az éttermi muzsikálásnak befellegzett.) A középosztály kialakulásánák esélye, sőt, a felső középosztályba való emelkedés lehetősége Amerikában tehát adott volt, ami nyilvánvalóan pozitivan hatott az iskolázottsággal vagyis a tanulással elérhető sikeres integrálódási folyamat felgyorsitására is. Nem beszélve az önmagukat sportolókkal reklámozó egyetemek százezres nagyságrendű ösztöndijairól vagy a szakmát nyújtó szerződéses amerikai hadseregről. (Persze az sem elhanyagolható különbség, hogy a milliomossá vált sportolók, művészek nem uzsorából szerezték a vagyonukat, nem is ebben látták a jövőt, hanem beiratták gyermekeiket a Harvardra vagy a Yale-re. ) A sport, a zene olyan új "hősöket" teremtett, akiket a fehér társadalom is elismert, mert teljesitmény volt mögöttük. (L. Jordan-mánia, Tina Turner, stb.) Ezzel szemben a magyar társadalomnak egy Győzike jutott, mintha más cigány származású emberek, akik valódi értékeket hoztak létre, nem is léteznének.
Itt a fehér és fekete jogvédők mellé álló hivatalos politika csak akkor "szállt be a harcba", de akkor fegyveres erővel, amikor egy fekete diákot nem akartak beengedni az egyetemre(tanulni!) és nem akkor, amikor bűnözőket kellett kvázi mentegetni egy - mondjuk - verbális "bűnbeesővel" szemben, aminek eredményeként, de nem egyetlen okaként, ma eljutottunk a megélhetési gyilkosságig!
Persze nem állitom, hogy Amerikában soha nem éltek a rasszizmussal, mint kollektiv váddal, mert hogy ez is lehet kollektiv vád, ezt el ne felejtsük, de az a zsibongó, jogvédésnek álcázott, túlreagálásokra épitett politikai játszma, amit otthon művelnek, az egy viszonylag rövid időszakot leszámitva, amely az O.J. Simpson üggyel érte el csúcspontját, nem vált "fősodorrá" az itteni közéletben. Amikor megkérdezték a NASA egyik vezetőjét, hogy miért nincs még fekete űrhajósuk, akkor az volt a válasz, hogy "mert még senki nem teljesitette a tesztet". És a kérdező, miközben feltehetőleg tudta, hogy a kérdése nemcsak provokativ, de burkolt rasszista vád is, nem kezdett el óbégatni mellébeszélésről, fasizmusról meg rasszizmusról, hanem megköszönte a választ.
Mi történik Magyarországon? Elhangzik egy - mellesleg - tényközlő mondat(rész) a BAZ megyei főkapitály szájából, mire a "politikailag korrekt" beszéd hivei olyan lármát csapnak, mintha Miskolcon felavatták volna az első gázkamrát. Ezt a túlreagáló és nem kevésbé erőszakos "népnevelést", amit bizonyos körök az addig verlek, amig meg nem szeretsz filozófiájára épitettek, már nem lehet véletlennek tekinteni. Ez végighúzódik a húsz éves magyar demokrácián, a keresztény kurzustól az antiszemitizmusig. De miután az eredeti tőkefelhalmozás elfedésére szolgáló kilencvenes évek eleji kurzusozás, fasisztázás nemcsak gazdaságilag, de politikailag is sikeresnek bizonyult, a bevált "csodafegyverrel" való hadonászás zavartalanul folytatódik. Most a rasszizmus a trendi, de ez egy végtelenitettnek gondolt folyamatnak csak egyik állomása. Ugyanis egy többpárti demokráciában, ahol a vélemény és szólásszabadság alkotmányos jog, egyetlen párt sem léphet fel olyan igénnyel, hogy vagy az én mutációm leszel vagy nem leszel! (T.i.szalonképes). Ez olyan evidencia, amit az a párt is pontosan tud, amelyik ezt az igényt magától értetodoen helyesnek gondolja.
"És mégis mozog a föld" mondotta volt a tudós, de ha politikus lett volna, mindjárt meg is kérdezte volna magától, hogy OK, de mégis merre? Az én érdekeim irányába vagy sem? Úgy gondolom, "ezt a mozgást" nem érdemes és hosszútávon nem is lehet a fenti módszerekkel a - Magyarország számára - kivánatos irányba befolyásolni.
Nem regényt irok, ezért maradjunk annyiban, hogy a magyarországi cigányság és amerikai feketék akkori helyzete, kultúrája, szocializációja, nem beszélve az USA gazdasági erejéről, méretéről, a világban elfoglalt poziciójáról stb., egyhén szólva nem azonos, igy aztán semmi értelme a szisztéma egy az egyben való átvételének, mégkevésbé kitüntetett szerepet tulajdonitani néhány valóban fontos és átveendo részletnek.
Amit biztosan állithatunk az az, hogy ami eddig kisebbségvédelem ürügyén otthon történt, az
sem a kisebbség, sem a többség, következésképp Magyarország érdekeit sem szolgálja. A bűnüldözés területén alkalmazott "kvázi" pozitiv diszkrimináció ( lásd. megélhetési bűnözés, ami megélhetési bűnözőt is jelent, vagyis e kettő létének bizonyos mértékű elfogadását ) teljes képtelenség, akárkinek a politikai érdekeit szolgálja is. Az mégse normális, hogy leváltunk egy megyei rendőrfőkapitányt, mert kimondta, hogy a városban elkövetett rablásokat cigányok követték el. T.i. ebből nemcsak azt a következtetést lehet levonni, amit néhány ravasz vagy naiv politikus megtett, de azt is, hogy akkor ezek a rablások nem is annyira érdekesek. ( A fő gond ugyanis a verbális politikai /in/korrektség. ) Kissé továbbgondolva pedig - bizonyos körök - akár olyan következtetésre is juthatnak, hogy a politikai játszmák eszközeként használt kisebbség bűnelkövető tagjának vagy tagjainak elfogásába bizony belebukhat egy megyei főkapitány is. Ilyen üzenetet egyetlen épeszu társadalom sem küldhet, se a többségnek, se a kisebbségnek.
Mi hát a megoldás? Mindenekelőtt ki kell mondani, hogy akik azzal vádolják a többségi
társadalmat, hogy bűnbakot keres egy valójában nem is létező problémára, azok a politikai pecsenyesütés boszorkánykonyhájában ügyködnek. ( Most ne beszéljünk azokról, bár szerintem ők e
kisebbség többsége, akik egzisztenciális okokból vesznek részt a tűzcsiholásban és azokról sem, akik jószándékú és meggyőződéses kisebbségvédőkként gondoskodnak a "hozzávalók" beszerzéséről. Itt és most a főszakács/ok/ról van szó.)
Ki kell mondani, hogy bizonyos politikai körök, húsz éve folyamatosan - politikailag inkorrekt
módon - tematizálják a közbeszédet, tudatosan felnagyitva, mintegy permanens kampánnyá szélesitve,
olyan, egyébként káros, de a magyar társadalomban csak periférikusan jelenlévő megnyilvánulásokat,
amelyek kontraproduktivitása nyilvánvaló. Ezt be kell fejezni!
És be kell fejezni az antiszemitizmus, nácizmus, rasszizmus, stb, bakelit lemezéről Magyarországra orditott kussoltatást is, amelynek nem egyetlen, de lényeges célja, az emögé bújtatott, az állam utolsó
ingéig folytathatónak vélt eredeti tőkefelhalmozás és ezzel az állam oly mértékű meggyöngitése,
amely magában hordozza az összeomlás veszélyét. A csak tüntetések szétverésére alkalmas rendőrség
dél-amerikai szisztéma, de a magyar viszonyok, sajnos, egyre inkább az afrikai modellel irhatók le.
Legalábbis, ami a vidék egyes területeit illeti.
Történelmi okokból nem tartom elfogadhatónak azt, hogy Magyarországon statisztikákat vezessenek a bűnelkövetők bőrszinéről, ahogy azt sem, hogy származásukat hangsúlyozzák a bűnügyi rovatokban. De az tarthatatlan, hogy egy állam rendőrsége politikailag megkötött kézzel intézkedjen, vagyis mintegy védekező pozióba kerüljön, ha egy kisebbségi bűnelkövetővel kerül szembe. Ilyen nincs!
Ez több, mint vicc! Különösen akkor, ha ugyanez a rendőrség fejmagasságban lövethet tüntetőkre.
Ne tréfáljunk ezzel, mert baj lesz! Egy társadalom médiavezérlésének határai vannak. A valóság és szavak közötti különbség pedig mára eljutott a kritikus szintig.
1994 óta irom és mondom, ezredszerre és újra, a Zéró Tolerancia nem azt jelenti, amilyen értelemben otthon használják. A Zéró Tolerancia eredeti jelentése és értelme az, hogy nincsen kis bűncselekmény vagy nagy bűncselekmény, a bűnüldözés szempontjából minden bűncselekmény egyforma súlyú. Ezt vagy alkalmazzuk Magyarországon vagy nem. De az nem megy, hogy egyes területeken alkalmazzuk, más területeken pedig a tolerenciát hangsúlyozzuk, mert ez azt jelenti,
hogy bizonyos társadalmi csoportokat a legkisebb kihágásért is büntetünk, más csoportokat viszont kvázi törvényszegésre biztatunk. Ez biztos út a társadalmi robbanáshoz.
Ha Magyarországon a kormány valóban rendet akar és nem káoszt, akkor a lopás esetében eltörli
a pénzhatárt, s ezzel megszünteti azt az anomáliát, hogy ha akarom bűncselekményről beszélünk, ha
akarom szabálysértésről.( Az enyhitő körülményeket bűncselekmények elkövetőinél is figyelembe veszik a biróságok. Egy tyúk ellopásáért aligha szabnak ki letöltendő szabadságvesztést. De a második tyúknál, már elkerülhetetlenné válhat. Hacsak nem akarjuk megvárni a harmadikat.)
Szigoritani kell a magánterület megsértéséért kiszabható büntetést, felül kell vizsgálni a jogos önvédelem kritériumait, különös tekintettel a behatolókkal szembeni védekezés jogosságára.
Álságos az az érv, hogy Európában nem élvez olyan kiemelt figyelmet a magánvagyon védelme, mint Amerikában. Akkor a magánbankok páncélozott pénzszállitó kocsijaiban, miért éppen fegyveres őrök ülnek és nem -mondjuk- balettáncosok?! Ha a vagyoni biztonságot az határozza meg, hogy milyen értékhatárról van szó, akkor Magyarország egészen biztosan eljut az afrikai modellig.
A Zéró Tolerancia bevezetésének másik alapfeltétele, hogy minden bűncselekmény elkövetőjét le kell tartóztatni. Kötelezően, és addig, amig a biró elé nem kerül, ott is kell tartani. Az óvadék intézményét pedig általánossá kell tenni, függetlenül attól, hogy milyen súlyú bűncselekményről
van szó. Nem árt mégegyszer kihangsúlyozni, ahogy Amerikában sem a feketéket üldözik, úgy
Magyarországon sem a cigányokat, svábokat, tótokat, hanem a bűnelkövetőket. A bűnüldözésben
tehát nincs és nem is lehet pozitiv diszkrimináció. Mert az maga a diszkrimináció! Olyan ugyanis nincs, hogy - teszem azt - egy tót faluban ásóvak, kapával, tizenöten életveszélyesen megfenyegetnek két szolgálatban lévő rendőrt, majd néhányukat beviszik az őrsre, a többiek pedig, mintha mi sem történt volna, szabadlábon maradnak, mig - mondjuk - egy sváb faluban a személyi igazolványát felmutatni nem akaró Hanzi pillanatok alatt a rács mögé kerül. Ez nonszensz.
Egy állam rendőrsége nem működhet úgy, hogy fél szemét a politikán tartva, adott esetben behunyja a másikat. És folytathatnám, de mielőtt még valóban regénnyé változna ez az irás, befejezem
a másik oldaláról. Néhány apróságnak tűnő megjegyzés.
Meg kell szüntetni azt a gyakorlatot, hogy Magyarországon minden ok nélkül, bárki, bármikor igazoltatható, mert ez nem más, mint zaklatás. Az állampolgárok zaklatása. Ha valaki semmi törvénybe ütközo cselekedet nem követet el, akkor nincs oka arra, hogy bárkinek is felmutassa az igazolványát. Ha polgárbarát, de a bűnnel szemben keményen és határozottan fellépő rendőrséget
akarunk, akkor nem eltaszitani, hanem megnyerni kell az embereket. A gépkocsik megállitásánál
ugyan igy kell eljárni. Ha nincs szabálysértés, akkor nincs alap az igazoltatásra. Meg kell szüntetni
azt a morbid képtelenséget is, hogy az autó vezetéséhez elengedhetetlenül fontos a gépkocsi működésének ismerete. Egy gépjármű vezetésének alapfeltétele a KRESZ kell legyen, ehhez az Ottó motor működési elvének semmi köze.
Hát egyelőre ennyit.
